Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Dr. Cenner Mihály: Arcok a múltból

téséért a Petőfi Társaság tiszteletbeli taggá választotta. 1926-ban halt meg. Ászári szülőháza ma emlékmúzeum. A szalondrámák évtizedeken át felülmúlhatatlan hősnője, Prielle Kornélia fiatalkori szerepeinek mélté utéda volt MÁRKUS EMILIA /1860-1949/. A múlt század utolsé és századunk első negyedének legnagyobb drámai színésznője, a szenvedő, szenvedélyes és szerelmes asszonyok hiteles szinpadi ábrázolója. Első szerepe Júlia volt Shakespeare tragédiájában. Pályája hetven éven át a sikerek és diadalok sorozata volt. Shakespeare gyengéd nőalakjait, történelmi kosztümös figurákat éppoly biztonsággal állított színpadra, mint korának modern, idegéletet élő asszonyalakjait. Ő volt az első Nóra Ibsen drámájában a magyar színpadon, ő volt az első Cressida a Troilus és Creasida hazai bemutatóján, korának magyar szerzői egyenesen az ő alakjára írtak darabokat. Érdekes arca, világító kék szemei, aranyszőke haja miatt művészete csúcsán a Szőke Csodának becézték. Mélyzengésü hangja az érzelmek széles skáláját tudta kifejezni, szinpadi beszéde a legviharosabb jelenetekben is tisztán érthető volt, amellett izesen magyar, minden tájhang nélkül. A Nemzeti Színháznak 1877-es szerződtetésétől haláláig tagja volt, 1928-tól tiszteletbeli és örökös tag. A Színművészeti Akadémiának is tiszteletbeli tanára volt. A felszabadulás után is fellépett vendégként a Magyar Szinházban, 86 éves korában. Leghíresebb szerepei: A kaméliás hölgy /Dumas müvében/, Cleopatra /Shakespeare: Antonius és Cleopatra

/. Desdemona /Othello

/. Melinda /

Bánk bán

/. Lady Anna /

III. Richárd

/. Franc

illon /Dumas müvében/, Zoraya /Sardou: A boszorkány

/. Grace /Bataille: Nászinduló

/. Szalonja évtizedeken át a művészeti élet központja volt. 1949 végén halt meg. Ujházy Ede, Jászai Mari és Márkus Emilia még a 19* század utolsó harmadában kezdték nemzeti színházi működésüket, de pályájuk átvezet a 20. századba, nem is szólva művészi hatásukról a szinház stílusára, amely még évtizedekkel később is megnyilvánult. Az egyetemes magyar színészet egyik legnagyobb alakja PETHES IMRE /1864-1924/ már századunk típusa.