Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Dr. Cenner Mihály: Arcok a múltból

A Nemzeti Szinház első együttesét azok a kiváló színészek alkották, akik részint a Várszínházban működött Budai Játékszin tagjaiból, részint az állandó színházakkal rendelkező vidéki társulatokból /Kassa. Miskolc. Kolozsvár/, illetve néhány jóhirü vándortársulatból szerződtek 1837-ben az új onnan megnyílt Pesti Magyar /1840-től Nemzeti/ Színházhoz. A stilusteremtő egyéniségek között elsőként említhető EGRESSY GÁBOR /1808-1866/ a tudatoa, intellektuális színész példaképe* Apja igen jó nevelésben részesítette, de ő tanulmányait abbahagyva szinész lett. 1837-ben azonnal a Nemzeti Szinház tagja lett. A szabadságharc alatt őrnagyi rangban kormánybiztos, utána Törökországba emigrál. Hazatérte után évekig nem léphetett színpadra. 1856-től azonban ismét a Nemzeti Szinház vezető szinésze. Gondosan kimunkált alakitásai elsősorban a drámai hős szerepkörében érvényesültek és évtizedekre példamutatőak maradtak a azinpadon. Hires szerepei: Hamlet, Coriolan, Blingroke /Seribe: Egy pohár viz

/. Bánk bán, Petur Bán, Lear király, Machbeth, Othello. Törökországi Naplóján kivül számos szinházeleméleti munkát is irt, s az 1865-ben - kezdeményezésére megnyílt Szini Tanodának első drámai tanára volt. 1866. július 30-án Obernyik Károly: Brankovics György cimü drámájának második felvonása alatt a színpadon szélütés érte, s még aznap meghalt. Szinpadi alakformálása évtizedekre meghatározta a Nemzeti Színházban a drámai hős tipusát. A szinpadi beszédnek is nagy mestere volt. Pályája tapasztalatait A színészet könyvé c. müvében összegezte. Egressy Gábor nemes vetélytársa volt a drámai műfajban LENDVAY MÁRTON /1807-1858/. A magyar színészet hőskorának és a Nemzeti Szinház első két évtizedének legkivá-