Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Dr. Székely György: Négy portré a Nemzeti Színház történetéből
mutatta* Műsorának kétarcúsága: a klasszikus és a társalgási müvek együttes szerepeltetése bizonyos mértékig együttesét is kettéosztotta* Volt Jászai Marija és Prielle Kornéliája, de ott volt Fáy Szeréna és Márkus Emilia is* És nyilvánvaló módon más stilust játszott Nagy Imre, mint Gyenes László vagy Ujházy Ede - még ugyanabban az előadásban is* De kétségtelen, hogy a Nemzeti Szinház az ő vezetésével emelkedett fel a vezető európai szinházak színvonalára. Ezt bizonyította utolsó nagy vállalkozása, amikor 1892 októberében Bécsben hat példaszerű előadással aratott sikert az együttes. Utána már inkább a nehézségek gyarapodtak: az együttes alig birta az Opera 1884-es kiválásával felduzzadt repertoármunkát. Ő is belefáradt* Halálos ágyán igy búcsúzott kollégáitól: "De hiszen nekem érdemeim vannak... Ne engedjétek éhezni a családomat ! " XXX Tiz esztendő jutott Hevesi Sándornak, hogy a Nemzeti Színház igazgatójaként próbálja megújítani, felemelni a múltba ragadt, korszerűtlen intézményt. Eredményei sokoldalú és magasrendű képességeit, tehetségét igazolják; kudarcai és bukása a kor retrográd, reakciós lényegéből származtak. Európai, haladó, ha nem is baloldali vagy avantgárd-eszményekkel és igényekkel venni át és vezetni egy szinházat, amelytől a proletárforradalom leverése után azt várták, hogy "nemzeti" jellege nacionalizmusba torkolljon -, feloldhatatlan ellentmondást jelentett. Márpedig Hevesi erre vállalkozott. Minden adottsága megvolt, hogy a legkiválóbb igazgató váljék belőle. Nagyműveltségű ember, páratlan szinpadi érzékű dramaturg, a század első éveitől kezdve gyakorié-alkotó rendező, a Thália Társaság korszakos jelentőségű négyévnyi vállalkozásának színházi szakembere, ragyogó szinházelméleti iró, zeneileg kulturált, naprakészen tájékozott, nemzetközileg elismert tekintély. Shakespeare-ciklusai európai hírűek; Shawnak alig van jobb ismerője, fordítója és rendezője, mint éppen ő. Áldozatosan próbál kapcsolatokat találni a hazai drámaírókkal* De kik és hogyan Írhatnak ekkor a Nemzeti számára?
