Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Dr. Székely György: Négy portré a Nemzeti Színház történetéből
totta. Volt gondja az új hazai drámairodalomra is* Ő adott elŐször színpadot Csiky Gergelynek, bemutatván Jóslat cimü móg neo-romantikus színmüvét; nála aratott sikert Dóczy Lajos a Csók cimü, külföldön is átvett vígjátéka, és az é igazgatása alatt indult útjára A falu rossza , ez a népdráma elemeit sem nélkülözé mű, - a fiatalon elhunyt Tóth Ede pályadíjnyertes darabja* Az együttesben ezidétájt ment végbe egy jelentés nemzedékváltás* Ekkor veszi át Laborfalvi Róza nagy tragikus szerepeit - újakkal is bévitve a azerepkört - Jászai Mari. Szigligeti szerződteti a következő félévszázad legvonzóbb szinpadi hősnőjét, Márkus Emiliát. Helvey Laura is ekkor illeszkedik be a Nemzeti vezető gárdájába. Nem kevésbé fontos posztokra kerülnek új fÓrfi-szinészek: egy évtized múlva Nagy Imre lesz az első Ádám; Halmi Ferenc - rövid életében is - zseniálisan sejti meg egy korszak szinészi stilusát, a realista kezdeményeket; Szacavay Imréből egykor országos hirti Lear király lesz, Vizváry Gyula pedig a századvég nagyszerű jellemszinészévé növi ki magát. Nem véletlen Szigligeti életmüvében ez a társulatépitő igény és képesség. Egész múltja, saját iréi sikere arra tanította, hogy becsülje meg a színészeket. Jókaihoz irott egyik levelében Így fogalmazott: "A szinmüvészet hatalmát mindig volt s most is van okom érzeni; de midőn a mostani nemzedék életadó művészete, törekvése s igaz szeretete forró hálára kötelez, lehetetlen abba bele nem foglalnom azoknak áldott emlékét, kik már nyugszanak, de akkor, mint pályakezdő, hatalmas szárnyaikra vettek s igyekeztek fenntartani." Igazgatói működése minden bizonnyal azért volt eredményes, mert tudatosan vállalta a színházművészet alapelemeinek kiegyensúlyozott jelentőségét; "A drámairodalom s szinmüvészet testvériesült ; mindenki belátta, hogy csak egyesülve, majdnem azonosulva felelhet meg nemzeti és művészeti hivatásának-•." Ezt a hitvallást hagyta örökségül utódaira. XXX 1863-ban, amikor Paulay Edét a Nemzeti szerződtette, lényegében eldőlt az a politikai-kultúrpolitikai harc, amelyet a szinház szellemi birtoklásáért az aulikus, majd kiegyező
