Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Szilassy Zoltán: Dürrenmatt Shakespeare-adaptációi

"Igy hát nem áll atyám végrendelése, Amely kizárja ezt a nem-fiát?" Dürrenmattnal jön a kommentár is: "Ha nem számit apám akarata, Hogy kizárhasson egy kakukkfiút, Ha apámat, ki mégiscsak nemes, Büntetlen felszarvazhat egy király, És ráadásul egy másik király Kedvére ellophatja birtokom: ügy törvénytelenség van Angliában." /I. felv. I. szin/ DÜrrenmatt valés lehetőséget lát meg Eleonóra alakjának gazdagításában. János helyett ő buzditja a gyér örökség feladására a Pattyút, cserébe ő igér kalandosabb, lovagibb életet, ós a játszmába máris bekalkulálja a Pattyúval szimpatizáló Blankát. Sikerrel is jár, s amint a Fattyú egyedül marad, DÜrrenmatt módot ad neki, hogy III. Richard-izü, de azért cinikusan moralizáló monológban magyarázza magát a közönségnek: "Velük játszom a játékot, nemes Külsőt mutatva, vérbeli lovagként, De belül tudom, hogy disznÓlkodás Mit erényként tiz e nemes világ. Szinlelve nem magamat, a világot Becsapva, magamhoz hü maradok, És hősként mászom fel a becsület Tyúklétráján, mely csupa ürülék." /I. felv. I. szin/ A II. felvonás indításakor DÜrrenmatt Fülöp magyarázatét is szükségesnek tartja: "Korai nekem ez a háború, Adósságok, felkelt megyék, rossz aratás, Elfuserált nőügyek. És Ausztria is Csak azért vonult ide, hogy nyugodtan Fosztogasson." /II. felv. I. szin/