Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

dául egy Pope-féle filozófiai elmélkedésben. Browning nagy leleménnyel feloldja a rimet a didaktikus kopogás alól: a szintaktikai egységek vége nem esik egybe a rimes sorvéggel. A mondategységeknek megfelelő tagoláson túl a páros rimek is egyfajta érdekes akusztikus-értelmi hatást eredményeznek. Még egy bravúros nyelvi jellemzés: a herceg nehezen fejezi ki magát. Háromszor is elhangzik: "Még / Ha segitett volna is a beszéd / - Mely nem kenyerem -" Felesége viselkedésére keresgéli a szavakat. Ez a módszer egyrészt az élőbeszéd hitelét támogatja, másrészt viszont a lélek mélyére világit: annyira gyűlölt, annyira idegen tőle ez az életvitel, hogy még szavak ba sem tudja foglalni. Nézzük részletesebben az "eseményeket", hiszen ez az eseményesség a műfaj legspeciálisabb jegye. Egy, már régebben elkezdődött beszélgetés fültanúi vagyunk az,indításkor. /Tipi kus dramaturgiai fogás./ A herceg végigvezeti a vendégét a kastélyon, s most éppen az elhunyt feleség arcképéhez értek. A herceg rutinosan kalauzolja a látogatókat, s érezteti, hogy ez a hely kiemelkedő fontosságú. Jól ismeri a látogatók csodálkozását, ki nem mondott kérdéseiket is megválaszolja. Valóban, a kép megrendítően élőnek hat, mindenki "megáll a fest meny mély tüzét / És az arc lobogását nézni". S mig látszólag a beállitás, a mosoly eredetét próbálja magyarázni, egyre dühödtebben emlegeti fel az asszony szokásait, számára fura gesztusait. Hiszen az a 900 éves nevet semmibe véve az élet legapróbb örömeit is nagyra értékelte, hálás volt értük, örök ké dertis. S ez vérig sértette a nagyurat. Ugyan, megbeszélni vele a dolgot, rendreutasítani? "Szégyen kifogásolni". Más megoldást választott: "Ment a parancs; / S minden mosoly egybeállt." Nem részletezi, hogyan történt, a parancs kétértelmű, vonatkozhatott csupán a festmény megrendelésére is. Akárhogyan volt is, a festmény mosolya kioltotta az élőét. Végig hangsúlyozza a herceg: "Épp olyan, mintha élne." Igen, mozdulatlan formájában, megfosztva minden bosszantó mozzanattól: igy szereti a hercegnőt. Ezért is vigyázza a képet oly gondos kodon: a műtárgy kivételes tökélye és a mindörökre elhallgat