Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

fordulópontra. Browning lélektani irányultságának - versein kiviil természetesen - érdekes, mintegy negativ bizonyítása található Ezra Pound egyik levelében. Barátnőjének ad tanácsot, kiket olvasson, kiket tart ő maga is jó szerzőknek: "Mit szól Browninghoz? Szórakoztatja? Lehetséges még olvasni őt, miután * 8 az ember orosz regényeket olvasott?" A szerepvállalás módjainak csak egyike a drámai monológ. Jelentősége és hatása visszautal eredőire, a pozitivizmus egyfajta liraellenességére, az egyén társadalomba, történelembe ágyazottságának egyre erősödőbb érzetére. A szerep nem az allegória példázatának kimondására kell, nem didaxist ültet át epikus történetbe, hanem egyént mutat meg, egyéni módon, sajátos látószögből; s ezt az egyént, ezt a másik lényt a költő maga helyett állitja. Baudelaire lesz az igazi mérföldkő, az igazi váltás, a szimbólummá szervezés elindítója. De a magatartás-jelképek megteremtéséhez Browning is előremutat. S nemcsak egyedül ő /hazájában is ott van a halovány

abb, bátortalanabb Tennyson, néhány darabjával Swinburne/.