Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 6. (Budapest, 1980)

Budai Katalin: Drámai monológ és szereplíra /Robert Browning/

a jelenben, szemünk előtt játszódik. Kitetszik ebből, mennyire dinamikus műfaj ez, nem egyszerű jellem-tanulmány. Dráma, narráció, lirai önmegismerési folyamatok keverednek egymással. /A Függelékben található részletes elemzés segíthet nyomon követni az elmondottakat./ A drámai monológ roppant figyelmet követel olvasójától, kinek minden apró utalást emlékezetébe kell vésnie, hogy az események visszafelé pergetésénél megfelelő drámai súlyát a lényegtelennek tünő részek is megkapják. A vizuális fantáziára is nagy szükség van. Maga Browning tisztában volt vele, milyen fontos alkotásai élvezetéhez a befogadói figyelem nagyfokú koncentráltsága: "Az bizonyos, hogy az olyanfajta munka, mint az enyém, sikere érdekében közvetlenebbül függ az olvasó intelligenciájától és együttérzésétől: valóban, ha jeleneteim csillagok volnának, az olvasó együttműködő fantáziája volna, mely betöltve a szakadékokat, összegyűjtené a szétszórt fényeket egy csillagképbe." Mindebből következik, hogy a befogadói magatartás is másfajta, mint amit a romantikus esztétika tételez. Robert Langbaum egy egész könyvet szentelt a drámai monológ kérdésének, előremutatónak, s a valóságlátás egészen új módjának tekintve a műfajt. Egy fejezete ennek hatásmechanizmusával foglalkozik s megállapításai több szakmunkában is feltűnnek, igy érdemes nekünk is röviden ismertetni megállapításait. Eszerint a drámai monológ a nézőpont egyediségével emelkedik ki. Közismert tényeket nem egy általánosan elfogadott értékrendszerhez mér, hanem kizárólag a beszélő saját, ezért hiányos, deformált Ítéleteihez. Mit ért ő, ezáltal mit értünk meg róla mi - ez a hatás kulcsa. Mit hallgat el, mit beszél ki. Nincs tehát helyes álláspont ós következtetés, csak a beszélő saját autonóm perspektívája. Logikus végkövetkeztetést tehát éppen a kezdet és a vég hiánya miatt, nem vonhatunk le: az élet egy bonyolult pontján látható szereplő egy pillanata világosul meg. Éppen a drámai és epikai münem terheitől szabadul ezzel - lírává szűrve az okok és az okozatok kanyargó láncolatát.