Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
a barát levágott fürtjeit halott barátja tetemébe szórta; vagy vállára emelvén, máglyára vitte a tetemet, s összekotort hamvait halotti urnába zárta, hogy néhanapján könnyeivel öntözze; amikor az özvegy kibontott hajjal gyászolta elhalt férjét, körmével véresre szántotta arcát..." /29/ E patetikus jelenetek párját kell megkeresni a valóságban, hangzik Diderot programja, akkor "járja át a néző lelkét a részvét, akár a markolatig döfött kard". /30/ Diderot drámaesztétikájának legnagyobb problémája a valóság és az azt tükröző művészet sajátos közegének szétválasztása. Csak tiz évvel a Drámaköltészetről irt értekezés után, Szinészparadoxon /Le Paradoxe sur le comédien / cimü munkájában sejtette meg ezt a problémát, de teljes következetességgel itt sem tudta megoldani. Felfogását az egész korabeli francia polgárság osztotta, melynek különben azért nem volt szüksége igazi drámára, mert maga játszotta el azt "***bár. mily kevéssé hősies is a polgári társadalom, mégis hősiességre, önfeláldozásra, terrorra, polgárháborúra és népek csatáira volt szükség ahhoz, hogy világra jöjjön. S gladiátorai a római köztársaság klasszikusan szigorú hagyományaiban lelték meg azokat az eszményeket és művészi formákat, azokat az önámitásokat, melyekre szükségük volt, hogy harcaik polgárién korlátolt tartalmát önmaguk előtt elrejtsék és szenvedélyüket a nagy történelmi tragédia magaslatán tartsák" - irja Marx. /31/ Diderot drámaesztétikájában leszögezte, hogy az új tipusú hősökhöz kizárólag a próza illik. Ebben a formában irta meg a Családatyá t is, melynek legnagyobb színháztörténeti érdeme, hogy a francia színpadokon megdöntötte a vers évszázados uralmát. Ugyanakkor a darab sikere jórészt annak volt köszönhető, hogy Diderot nem volt képes maradéktalanul átültetni a gyakorlatba a Drámaköltészetről irt értekezésében kifejtett valamennyi követelményét. Elsősorban a jellemábrázolás terén tért el drámaírói gyakorlata az elméletétől. "Mi felel meg inkább a társadalom valóságos állapotának: különböző vagy ellentétes jellemek társulása? Százezer eset-
