Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
te, hogy a darab "többet ér, mint egy erkölceprédikáció", s egyúttal 6 nevezte el a könnyfakasztó komédiát drámának, regényes színműnek. A francia közvéleményben a Mélanide bemutatója után tudató sodott, hogy új műfaj született, melyet szembe lehet állítani a hősi, de értelmetlen önfeláldozást hirdető tragédiával. A Mélanide cselekményét a szerző egy bizonyos Bontemps kisasszony emlékirataiból meritette. A konfliktus magva egy titkos házasság, melyért a hősnő tizenhét évig vezekel. Amikor viszontlátja titkos férjét, az éppen egy ifjú hölgyet készül feleségül venni. A leány azonban egy ifjút szeret, aki nem más, mint Mélanide és a márki titkos házasságának gyümölcse. Apa és fiú már párbajozni készülnek, amikor Mélanide fel fedi egymás előtt kilétüket. A darab nagy szentimentális egymásratalálással, felismerési jelenettel ér véget, melyben a márki leszögezi, hogy "legfőbb kötelességünk, hogy boldogok legyünk". E rövid ismertetésből is kitűnik, hogy a Mélanide végső mondanivalója, a jellemek és a környezet ellentétes a tragédiával, egyedül a verselése mutatja a rokonságot. Ugyanakkor a darabban komikus szereplők sincsenek, hiányzanak a commedia deli*arte-ban megszokott inasok, szolgálók és vigjátéki helyzetek. Nivelle de la Chaussée fellépése után fogalmazta meg a drámaesztétika az új műfaj sajátosságait, s különböztette meg a tragédiától és a komédiától. A felvilágosodás nagy nemzedéke nevében D'Alembert fogalmazta meg La Chausée dicséretét, halála után, 1754-ben. / Éloge de La Chausée / Az 1750-es években az Ő darabjaiból leszűrt tanulságok alapján látott hozzá Diderot, hogy végleges diadalra vigye az új műfajt, a polgári drámát. Diderot és a dráma Diderot már ifjúkori müvében, a Fecsegő csecsebecsékben /Bijoux indiscrets / nevetségessé tette a tragédiát: "Nem értem a szabályokat, folytatta a kegyencnő, még kevésbé azokat a tudós szavakat, melyek érhetővé teszik őket; de azt tudom, hogy csak az igazság tetszik és hat meg. Azt is tudom még,
