Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Pelle János: A francia felvilágosodás színháza

"Franciaországban nagyra becsült tragédiáink vannak, melyekben a szereplők inkább társalognak, mint eljátsszák az eseményeket. Túlzott finomságunk arra kénysserit, bogy elmeséljük azt, amit a nézők szeme elé kellene tárnunk. Félünk attól, bogy új látványosságokat kockáztassunk meg a szinpadon egy olyan nemzet előtt, mely hozzászokott ahhoz, hogy kigúnyolja azt, ami szokatlan" - panaszkodott Voltaire a közönségre Milord Bolinbroke-nak irt értekezésében a tragédiáról. /3/ Ugyanakkor azonban meg volt győződve arról, hogy tragédiái felülmúlják a görögökét, s példát mutatnak a világnak: "Tőlünk, franciáktól tanulhattak volna a görögök ügyesebb expozíciót és azt a nagy művészetet, miként kell a jeleneteket összefűzni, hogy a szinpad sohase maradjon üres, és senki ok nélkül ne lépjen be oda és ne menjen ki. Megtanulhatták volna tőlünk, hogy vetélytársak és vetélytársnők hogyan beszéljenek egymással elmés antitézisekben; hogy a költő hogyan kápráztassa el és ejtse csodálkozásba fennkölt és ragyogó gondolatok tömegével a közönséget" - irta a Semiramis előszavában. Voltaire végül elismerte, hogy a polgári dráma híveinek Ós közönségének a kifogásai tragédiái ellen nem teljesen jogosulatlanok, ezért is fakadt ki olyan keserűen egyik legutolsó tragédiájának, a Szkítáknak az előszavában: "Hogy mindig azt az újat nyújtsam a közönségnek, melyre vágyik, bár nemsokára lehetetlen lesz ilyesmit találni, a szinház egy barátja színpadra állította már a régi lovagvilágot, összevetette a mohamedánokat és a keresztényeket, az amerikaiakat és a spanyolokat, a kinaiakat és a tatárokat. A gyakran tárgyalt szenvedélyek után most olyan erkölcsi problémákat vonultat föl, melyek eddig ismeretlenek voltak a szinpadon." 1767-ben, a Szkiták bemutatója idején Voltaire utoljára kísérletezett azzal, hogy a polgári esztétika útmutatása szerint alakitsa át a klasszicista tragédiát, s megőrizze ezt a műfajt a jövőnek. Az unalomig ismert királyi paloták helyett egy kunyhó előtt léptette föl hőseit, s a polgári erkölcs problémáit akarta megvilágitani. Csakhogy a Szkiták, melyet költője az "atyai szeretet tragédiájának " szánt, csúfosan