Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

társulaton belül sajátos, interperszonális kapc8olatok alakulnak ki, melyeken belül nincs különbség első szinész és egyszerű maszk, kis és nagy szerep között; minden egyformán fontos, a társulat tagjai kölcsönösen egymásra vannak utalva. A Teatro comico egyik alapvető tanulsága az a gondolat, hogy a szinészek között összhangnak kell uralkodni, a társulaton belül közösségi légkörnek kell kialakulni, melyben természetes, ha az egyik tag a másiktól tanul. A tapasztalat diktálja Orazio szavait, melyek a társulati élethez szükséges nyugalmat hangsúlyozzák, és aminek megőrzését szem előtt tartva állapítja meg, hogy jobban becsül egy tisztességesen viselkedő társulati tagot, mint bármily nagy tehetséggel megáldott, de izgága, rossz szellemű színészt. A gondolat nem új, meglehetősen általános, mégis a szinházi pszichológia ma is sok szakembert foglalkoztató problémáját, az egyetlen konvenció keretein belül működő csoporton belül kialakult és egymásra utalt személyek kapcsolatainak problémáját, valójában a Mondó és a Teatro kapcsolatának összefüggését érinti. A technikai természetű észrevételek mellett Goldoni azért tartja fontosnak a szakmai etika alapkérdéseit is tárgyalni, mert felismeri, hogy a szinpadi játék megújitása a szinészi magatartás morális alapjainak megerősítése nélkül, a komédiás szokások javítása, és a játék tisztaságának megőrzése nélkül elképzelhetetlen. Minderre azért is szükség van, hogy a komédia a közönségre hasson, érdeklődését a zenés színháztól elvonja, és igy a komédia szinház, mint a jó izlés, a valóság hiteles ábrázolásának fóruma hozzákezdjen a nézőtéri rend tökéletesítéséhez, a közönség viselkedésében korábban említett fonákságok és túlzások kiküszöböléséhez. Ma már tudjuk, hogy Goldoni célkitűzéseit csak részben tudta megvalósítani. A Teatro comico megírása mindenesetre sokat jelentett a szinészek egyetértésének megszerzése útján. A színészekről szólunk ismét, mint a szerző és a közönség közötti legfontosabb láncszemről, melyet Goldoni az élet és a szinpad kapcsolata szempontjából is fontosnak ítélt. A Mondó