Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

pirációját a valóság, az emberek ós kapcsolataik megfigyeléséből meriti. Valójában a karakter-komédiában a dialógus és a cselekmény során, a környezetével összhangban kibontakozó karakterben, a Mondó és Teatro a szinházi előadás idejére harmonikusan eggyé olvad, hogy aztán az előadás végeztével a két tényező újra szétváljék. Az új komédiák közül jónéhány már cimót tekintve is - Érzékenykedő nők, A hazug. A házasságtörő, A jóizlésü lov

ag, A játékos

. A becsületes kalandor - már azt, vagy azokat a karaktereket jelöli, melyek a cselekményt mozgatják. Cselekményen maguknak az egyes figuráknak teljes kibontakozását kell érteni. A karakter-komédia szinpadi megvalósításának középpontjában tehát a szinpadi alakot formáló színész játéka áll. Orazio fejtegetése mutat arra, hogy ezek a karakterek merőben eltérnek a Franciaországban megszokott absztrakt figuráktól és mint sajátos emberi vonásokkal, valamint konkrét társadalmi valóságtartalommal feltöltött figurák tipizálása jelennek meg. A francia komédia egyetlen fontos karakterre épül, és ez elegendő, hogy sikere legyen, sikerre vigye a darabot, az olasz közönség ennél többet igényel. "Elvárja, hogy a fő figura erőteljesen és eredeti tulajdonságokkal megrajzolt és ismerős karakter legyen; hogy minden szereplő, még az epizódisták is emberi jellemet formáljanak meg..." "Igényli a magvas mondanivalót, a váratlan, de az előzményekből természetesen adódó befejezést." /II./3. 1070. o./ Orazio magyarázata a nemzeti komédia szükségességét hangsúlyozza, melynek megteremtésével lehetőség nyílik arra, hogy az idegenből vett forditások túlzó beáramlásának gátat szabjanak, hogy különösen a francia szinház egyeduralkodó befolyását mérsékeljék. A nemzeti komédia megteremtésének igényét indokolja az a körülmény, hogy a francia közönség Ízlését nem lehet az olasz színházlátogatókéval azonosítani, mert az a franciától lényegesen eltér, igényesebb.