Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői
A Teatro a személyes komikai élményből, emlékekből, tapasztalatokbél álló elemeknek, tehát a Mondó által felkínált élettartalmaknak sajátos elrendezése, amiből új létezési forma, a szinpadi fikció születik. A valóság és a látszat elemeinek újszerű elrendezésében Goldoni azoknak az esztétikai tényezőknek - színeknek, jellemeknek, szenvedélyeknek, eseményeknek - szentel figyelmet, melyek a valóság szinpadi látványban való megjelenítését, tehát az előadás realizálását elősegítik. Ugyanakkor nem hanyagolja el azokat az eszközöket sem - csodálatkeltés, nevettetés, érzelmi megrendités melyek a nézőkre hatnak, Ízlésüket kiszolgálják, tehát a szinház társadalmi funkciójának teljesítéséhez szükségesek. A folyamatot körszerű mozgáshoz lehet hasonlítani: ha a Teatro vei óban utánozza, ami a Mondo-ban történik, akkor amikor a közönségre hat - érzelmeket ébreszt vagy irói gondolatokat közvetít - tudatot formál és funkcióját teljesítve visszatér oda, ahonnan indult, a Mondo-ba. A megfigyelés ós tapasztalat ereje Ha a folyamatot az alkotás, a komédia létrejötte szempontjából vesszük szemügyre, hangsúlyoznunk kell, hogy Goldoni a komédiát eleve szinpadi előadásra szánta /12/, másrészt pedig, hogy a folyamat mozzanataiként a Mondo-ban végzett megfigyeléseket, a szerzett tapasztalatok feletti elgondolkodást, az Ítéletalkotást, és a gyakorlatot jelölte meg /13/* Mindez ösztönösen, a komikai szellem hatására alakult ki benne, és határozta meg komédiáiról, valamint színházművészi munkásságát. A Mondó jelenségeit a Teatro szinpadára átalakító művészi tevékenység legfontosabb eleme a megfigyelés finomsága, melyből a képzelet, a költői érzék segítségével születik meg a szinházi bemutatásra szánt komédia. Goldoni poétikájában a megfigyelésnek jelentős a szerepe: a valóság művészi elsajátításának egyik eszköze olyan Író esetében, aki sokat látott, hallott, sok mindenre felfigyelt és emlékezetébe vésett. És