Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)

Nyerges László: Goldoni színházi reform-poétikájának jellemzői

A szinháztörténet néhány jelentős alakja - Shakespeare, Molière, Marivaux, hogy közülük csak a legfontosabbakat emlitsük - szinházi társulattal együttélve, mintegy a szinpadon irta meg darabjait. Az ilyen tipusú alkotók közé tartozik a velencei Carlo Goldoni /1707-1793/, aki számos komédiáját a társulati tagok felkérésére, ösztönzésére készítette és szinpadra szánt figuráit színészei emberi és művészi karakterének figyelembevételével formálta meg. A gyakorlat, a megfigyelés, a tapasztalat embere volt, aki elméleti munkásságot ugyan nem folytatott, számos Írásában federn etünk fel azonban általános érvényű észrevételeket. Reform-poétikájának vizsgálatakor éppen ezért elengedhetetlen életének változatos mozzanatait és a szinház iránt érzett elhivatottságát megfogalmazó Emlékezéseim cimü müvének idézése, komédiáinak könyvalakban történt megjelentetéséhez, illetve az egyes kötetekhez irt, személyes hangú Prefazione-k tanulmányozása, valamint a Teatro comico /Komédia szinház

/ cimü darabjának elemzése* Az emiitett Írások elvi megállapításainak megfogalmazására Goldoni több, mint évtizedes színházművészeti tapasztalatainak birtokában vállalkozik. Hosszú és esetenként viharokkal terhes volt az út, melyet Goldoni szinházi poétikájának összegezéséig attól a pillanattól megtett, amikor elhivatottságáról, 1734-ben az alábbiak szerint vallott: "Ezektől a szinészektől sok várható, de ha az ember kellőképp akarja kiaknázni tehetségüket, előbb tanulmányozni kell őket; mindegyik önálló jellem, ha a szerző olyan jellem alakítását bizza rájuk, mely hasonlit az övékéhez, szinte bizonyos a siker. Rajta, folytattam gondolatban, itt az idő, talán megkísérelhetem a szinház rég tervezett megújítását. Igen, jellemre alapuló témát kell irni; a jellem a komédia igazi forrása, ..."/1/ Majd egy kissé lejjebb még egy idevágó, a nemzeti komédia megteremtését célzó, korábbi megnyilatkozás: "Szomorú sziwel tapasztaltam, hogy ez a nemzet, noha mindén más újkori népnél hamarabb ismerte a dráma művészetét, egy lényeges dologban elmaradt. Képtelen voltam felfogni, miként