Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
márki mindennek az ellenkezőjét állítja. Nála az erény helyett a bün természetes és mindenható, s a "vér szava" a legförtelmesebb gaztetteket sem akadályozza meg. 0, tiern szentimentális szókincse ismerős Nivelle de La Chaussée, Diderot, Mercier és mások müveiből, jelleme pedig ugyanúgy egyetlen erkölcsi princípiumra épül, mint a Családatyáé. Erkölcs és erkölcstelenség, természet és társadalom: ezek a XVIII. századi francia drámák központi témái. Sajnos, a XX. századi néző számára túlzottan elvontan és didaktikusán elemzik e fontos kérdéseket, s rendszerint megmaradnak az általánosítás, a vértelen illusztrációk szintjén. A XVIII. századi francia drámák közül a legsikerültebbet, Sedaine Filozófus kereskedő jét az 1860-as években játszották utoljára. E darabok mai előadhatatlansága azonban nem hatálytalanította azokat az esztétikai és dramaturgiai alapelveket, melyeket a felvilágosodás százada teremtett meg. Igaz, a dráma elméletének megteremtésével egyidejűleg a francia irodalomban nem bukkantak föl olyan formátumú színpadi szerzők, mint Lessing, Goethe vagy Schiller, ugyanakkor kétségtelen, hogy Victor Hugo, Alfred de Musset vagy Prosper Mérimée történelmi drámái nem születhettek volna meg a XVIII. századi előzmények nélkül. A jelentős művészi értéket képviselő drámák mellett nem szabad elfeledkezni azokról a XIX, század folyamán végig nagy sikerrel játszott szerzőkről sem, mint Guibert de Pixéricourt, Victor Ducange, vagy az igényesebbek közül Émile Augier és ifj. Alexandre Dumas. Érzelmes darabjaik - lévén a XIX. században is a szinház a legnagyobb tömegekhez szóló művészet egész polgárnemzedékek morális szemléletét tükrözték és határozták meg. Ezek a szerzők szinte érintetlenül adták tovább azokat az erkölcsi ideálokat, azt a családeszményt, melyet a felvilágosodás századában népszerűsítettek először a szinpadi szerzők és a filozófusok. A XVIII. században, a forradalom művészi előkészítőjeként született polgári drámáról ezért állithatjuk, hogy bár nem hagyott maradandó alkotásokat az utókorra, meghatározta a XIX.
