Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 5. (Budapest, 1980)
Pelle János: A francia felvilágosodás színháza
fogultság döntött, bizonyltja, milyen mostohán bántak a XVIII. századi kritikusok Molière-rel. Á felvilágosodás nemzedékének legnagyobb hatású Mo lier e kritikáját Rousseau fogalmazta meg D*Alembert-nek a színházakról irt levelében. "Bárki elismeri, s napról napra jobban látjuk, hogy Molière a legtökéletesebb komikus szerző, akinek munkáit csak ismerjük, és nincs, aki nálam jobban csodálná tehetségét. De ki tagadhatná, hogy ugyanennek a Molière-nek a darabjai a bűn és a rossz erkölcs iskolái, s veszedelmesebbek, mint azok a könyvek, amelyek szándékosan tanítják az ilyesmit? Legfőbb gondja, hogy nevetségessé tegye a jóságot és egyszerűséget, s a ravaszság meg a hazugság oldalára állítsa rokonszenvünket. A becsületes emberek nála csak beszélnek, s a bűnösök cselekszenek, s többnyire az utóbbiaké lesz a legfényesebb siker. Végezetül a taps dicsőségében is ritkábban részesül az, aki tiszteletre méltó; csaknem mindig azé a dicsőség, aki ügyes. Vizsgálja meg a komikus helyzeteket ennél a szerzőnél; mindenütt azt fogja találni, hogy a jellemhibák eszközei, a természetes fogyatékosságok pedig tárgyai a komikumank, hogy a kaján ember megbünteti az egyszerű embert jámborságáért és hogy az ostobák a gonoszok áldozatai, ami nagyon is igaz a világban, de azért még nem való a helyeslés külszinével színpadra vinni, mintegy arra buzdítva az álnok lelkeket, hogy ostobaság elmén megbüntessék a becsületes emberek hiszékenységét." /42/ Molière és a komédia tehát erkölcsi kárt okoz, vallja a szókimondó Rousseau. Diderot, ha nem is Ítéli el nyíltan Molière-t, de szintén idegenkedik tőle, s a Drámaköltészetről irt értekezésében elmarasztalja a Fösvényt , mert benne Harpagon a közönséghez fordul, mikor ellopott pénzesládáját keresi, a Tartuffe-öt pedig az expozíció hiánya miatt bírálja. Megjegyzendő, hogy a XVIII. századi polgári közönség más okok miatt nem kedvelte Molière-t: a korabeli kritikákból kitűnik, hogy a Dandin Györgyö t szemérmetlennek, A képzelt beteg et pedig alantasnak és undorítónak találták.
