Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója

hozzá ez a mü, beszól arról, hogy sokat készült erre a szerepre, és pár szóval összefoglalja - kicsit belezavarodva saját kifejezéseibe - a figura lényegét: "Én egy könnyüvórü lány szerepót játszom, akit nem a vére hajt a bűnre, hanem a véletleneknek, szerencsétlenségeknek valóságos láncolata* Ezért csillan át lényén valami végtelen szomorúság." Q Porzsolt Kálmán, bár erős kételyei vannak mag4val a Pirandello-müvel kapcsolatban, azt mégis elismeri, hogy egy-egy alakítás telitalálat. Lukács Pál, Góth Sándor és Gombaszögi Prida "brilliáns játék"-át emeli ki és külön hangsúlyozza afeletti örömét, hogy "Góthné végre igazi szerepköréhez jutott, a komoly drámázáshoz." A Ma Este kritikusa

10 is azt igazolja, hogy a bemutató sokrétű, komoly előkészületei nem voltak hiábavalók: "A Vigszinház előadása túlnőtt jelentőségében a szokásos bemutatókon. Tanúságot tett a magyar színészek Ősérejü tehetségéről, a rendezői intelligenciáról - egyszóval a magyar színházi kultúra- , ról. Igazságtalanság volna a színészek munkáját a szokásos kritikai jelzőkkel illetni, a főszereplők, élükön Góth Sándorral, Gombaszögi Pridával, Rajnaival, Lukács Pállal, Góthnéval, Lázár Máriával, Béla Miklóssal, Sarkadival és Sitkey Irénnel, valamint a többi kisebb-nagyobb szerepeket játszó színésznőkkel és szinészekkel, tehetségük egész gazdagságával szolgálták az előadást." Eddig az elismerő cikkek. Ám ahhoz, hogy hiteles képet alkothassunk az előadásról, feltétlenül ismernünk kell Kürti Pál Ítéletét

11 is, aki szinte minden momentumában ellenkező álláspontot képvisel, mint a fent idézettek. Szerinte "a Vigszinház előadása szétbomlik művészeinek egyes ábrázoló-bravúrjaira." Az előadók interpretálása tehát nem egységes, nincs egymásra-figyelés, egymásra-hangoltság, mindenki csak a saját alakításának tökéletesítésére törekszik. Ebből Kürti azt a következtetést vonja le, hogy "valahányszor olyan darab kerül elénk, amely magasabb Összefoglalást igényel, azonnal kiderül a pesti szinházi kultúra végzetes egyoldalúsága." Kifejti, hogy egy ilyen mü színpadra vitelénél két lehetőség között