Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója
dello, előre mutató formai megoldással, már a század harmadik évtizedének elején. Az a mü tehát, amelynek első magyarországi bemutatójával foglalkozunk, jelentős, fontos alkotás és érdemessé teszi a bemutató történetét vizsgálat alá venni. A bemutató története Kiséreljük meg a fennmaradt dokumentumok alapján végigkövetni a mü útját: miért éppen ez a Pirandello-szinmü hivta föl magára Jób Dánielnek, a Vigszinház akkori igazgatójának és a darab rendezőjének figyelmét, milyen volt a forditás, a színpadra alkalmazás, a rendezés, milyen lehetett a színészek munkája, és hogyan fogadta az előadást a közönség, a kritikusok. A rekonstrukció során kizárólag a korabeli sajtóban közölt irásokra, darabelőzetesekre, ismertetésekre, kritikákra tudunk támaszkodni, valamint egy kéziratos súgópéldányra és a Magyar Színpadban megjelent fordításra. A rendezőpéldány, a diszletés jelmeztervek és fotók hiányoznak, igy igen szegényes a rendelkezésünkre álló anyag. Pirandello Hat szerep keres egy szerzőt cimü darabjának 1925. december 23-i vigszinházi premierje minden szempontból nagyszerűen előkészített bemutató volt. A közönség nem először találkozott Pirandello-müvel a szinpadon: két kisebb jelentőségű darabot már 1924-ben, illetve 1925 nyarán játszottak Budapesten: A becsületesség öröme elműt a Nemzetiben, Az ember, az állat és az erény címűt pedig a Belvárosi Szinház. Igy a közönségnek már volt alkalma belekóstolni a pirandellói művészetbe, eszmevilágba. Ez a Pirandello-bemutató azért sem érte váratlanul a színházszeretőket, mivel a színházi rovattal rendelkező lapok nagy része napokkal, sőt hetekkel a bemutató előtt megkezdte a darab reklámozását. Cikkek jelentek meg Pirandellóról, méltatva művészetét, eddigi pályafutását; írtak a Hat szerep keres egy szerzőt-ről, a mü esztétikumáról és elvont, filozófiai problémafelvetéséről, a darab külföldi színre viteleiről, a Vigszinház kiválónak Ígérkező előadásáról. A Magyar Szinpad 1925. december 16-i számában olvashatjuk:
