Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

huzamosan az elemi történés szintjén egy gyilkosság és egy kivégzés zajlik le* Âz általános abszurditás légkörében semmi sem lehetetlen: a halott föltámad, a falak megszólalnak, a le vágott fej gurulás közben kiabál. De a hétköznapok szintjén gyakran lezajló'találkozások, társalgások mindennap is ága is új fényt kap ebben a közegben. Kőszirt és Szilvássy, a korabeli magyar polgári világ képviselői, az abszurditás üvegén át szemlélve teljesen elvesztik látszatokban őrzött méltóságukat, egymás és Önmaguk előtt pózoló fürészpor-emberek. A polgári társadalomnak szinte minden szerepe devalválódik előttünk. A költő sebeivel tüntet, de úgy lopkodja Össze a mondanivalóját. A pap a kenetteljesség álarca mögött maga sem tudja valójában miben is kell hinnie. A biró, aki élet és halál ura, megbecsült ember ebben a világban, szólamok nevében és alapján mond ki Ítéletet. A gyilkos nő: Elfelejtettem a miatyánkot... A tömeg: Hallatlan! A biró: Akkor le vele. Mint egy almát! /Megragadják. Lefejezik./ A fej /vidáman/: Hegyeket látok! /Gurul./ A biró: Uraim! Az élet útjai kétfélék. Az ember vagy tisztességes. . • Kórus : Vagy gonosz..• Ellenkórus : Válasszat ok !... A biró: Ugy van Uraim... Ezzel az ülést berekesztem. /Kifelé megy./

46 Emberek jönnek-mennek a szinen, beszélnek, majd elvonulnak megölnek egy embert, lezajlik egy bírósági tárgyalás, lefejezik a vádlottat, csupa mozgás minden, de nincsen egyetlen pontja sem ennek a világnak, amely ne a teljes értelmetlenség ről, a tökéletes ürességről vallana. Különösen fontos erény, hogy mindez tömegmozgásból bomlik ki, általános egyetértés és tömeg-részvétel közegéből jelennek meg az egyedi alakok is. Ezáltal is társadalmi mondandóját erősiti az iró. "És igy tovább gyermekeim..." - jelenik meg befejezésül a rendező, a