Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

UJ MONDANDÓK UJ PORMÁKBAN A költő, aki a költészet területén is különös, a valós hétköznapoktól messze elütő világokat mozdit meg, s távoltart ja magától a jelen hétköznap-realitását, múltbeli realitásokat teremtve helyükbe, nem elégedhetett meg a drámában sem a jelenbeli kis-világok ábrázolásával, bensőbb ós általánosabb igazságok kimondására készül* Utólagos megfogalmazása szerint W

A következőket határoztam el tehát a magam számára: hogy abbahagyom a realista drámával való minden kísérletezésemet, annál is inkább, mert a bennem lévő démon ebben a műfajban nem tombolhatja szabadon ki magát.Ugy vélem, többi között e változtatási igény próbálkozásainak eredményei, rövidebb kísérletei, az Atyafiak és a nő, a töredékben maradt A néma barát és a No, - mit szólsz Freiligrath? cimü játékok. Mind gondolati tartalmak, mind formai megoldásaik érdekessége figy lemre méltóvá teszik e müveket, úgy is, mint a magyar avantgárd jelentős alkotásalt. Atyafiak és a nŐ Az Atyafiak és a nő cimü játékban Püst Milán férfi és nő egymástkeresésének, kapcsolatának örök problémájára keres választ, a hűség és hűtlenség állandóan fölmerülő kérdésével foglalkozva. Állásfoglalását, a darab megírásának évében, 1926-ban lezajlott Nyugat-vitában teoretikusi szinten már meg fogalmazta a Gondolatok a házasságról cimmel megirt rövid irásában. A monogámiára vágyó és poligámikus hajlamú ember, a hűségre esküvő és a hűtlenséget művelő ember esendŐségét megértéssel kezeli, hitet tesz a nemiség terén is az individuum szabadsága mellett s a házasság intézményét annyiban