Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Illés Klára: FÜST MILÁN DRÁMÁI

BEVEZETÉS Egy teljes drámai áletmü ismertetőjével szemben óhatatlanul felvetődik az igény, hogy ne csupán műelemzések sorozatát adja, de legalább megkísérelje elhelyezni e müveket a kor irodalmának fejlődésáramlatában. Füst Milán drámairói munkásságának a Nyugat adott teret, darabjai majd mindegyike a folyóirat hasábjain jelent meg. Megirásuk ideje az 1910-es, de főként a 20-as évek idejére esik. Kétszeresen is a válság idejére. A világháború felé tartó, bomlásban levő Osztrák-Magyar Monarchiában, az elmaradott Magyarországon a polgári értelmiség a talajtalanság és kiúttalanság egész társadalmat jellemző élményével került szembe. A válság a drámamüvészet terén is többféle magatartást kinált. Az egyik a leleplezésé, a lázadásé, a szembefordulásé. Mindez a naturalizmus térhóditásában jelentkezett, szinpadmüvészetileg pedig a Thalia Társaság törekvéseiben öltött testet. "A Molnár Ferenc és Herczeg Ferenc darabjaira orientált szinmüvészettel szemben a Thália olyan igazi realisztikus művészetet hirdetett, amely Ibsen, Strindberg, Hauptmann, Gorkij és mások müveinek adekvát kifejezésére irányul. Ez túlmegy a tisztán művészi kifejezés kérdésein...",

1 olyan naturalizmus jegyében születik meg, "amelyben Gerhart Hauptmann, Arne Garborg és mások legalábbis lázadást hirdettek a polgári 2 társadalom ellen, ha nem is a szocializmus szempontjából". A magyar irodalom és művészet társadalomkritikai hagyományának szellemében fogant és kibomló, de a viszonyok hatására csak rövidéletű és kiteljesületlen törekvés a Tháliáé, a magyar naturalizmusé. Bródy és Móricz darabátirásai is erről tanúskodnak.