Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: A VÁNDOR UTOLSÓ ÚTJA Balázs Béla késői drámája

Ilyen vándor Ocskay László is. Az 6 haláluk megérkezés, amely teljessé teszi a müvet. Mert az ő müvük az életük. És az élet a haláltól kapja meg a formáját. Az utolsó nap Simonetto Baglionéja és Cinka Panna elÓbb beteljesíti a müvet, mindenkit a lelke által predesztinált helyre juttat, csak azután hal meg. Ők az aktiv emberek. Az 6 müvük a mások élete* Az ő életük nem akadály, hanem eszköz ennek a végigvitelében, és ha a mü megszületett és véglegessé vált, feladatát betöltötte, meg is szűnik. Mert az ő életük - a müvük. Erről a két lelki típusról, a vándorról és az akaró, sorsot irányító emberről, erről a két életformáról és lehetőségeikről szólnak Balázs Béla drámai müvei, mégpedig nemcsak a ma már értéküknek megfelelően elismert fiatalkori müvek, hanem ezt vizsgálják öregkori színdarabjai is, közülük legtisztábban és legeimélyültebben a Cinka Panna balladája. Az élet a félhomály anarchiája - irja Lukács. És Isten előtt csak a csodának van valósága. Igaz - mondja müveiben Balázs. De az élet mégis: élet, és az emberé. Ezt próbálja menteni a csodával szemben, de végül mégis mindig meghajol a csoda: a formák - a halál - hatalma előtt. A forma, a halál győz Cinka Panna és Ocskay László balladájában is. A vándorlást végül legyőzi a mü. Ocskayt, a vándort legyőzi - azaz: a lelke predesztinálta helyre, a lélek és az élet összeillésének szférájába irányítja - Cinka Panna. Ocskay László vándorlása hosszú, fájdalmas út. A darab a kurucok között indul, amikor a legendás brigadéros hagyja a keze közül kicsúszni Ilona grófnét, akibe bódultan szerelmes, s akinek elfogása pedig: "jó fogás volna. A gróf meg a bécsi udvar nem sajnálnák a váltságpénzt az udvari dámáért." Ocskay nem üldözi az asszonyt, mert biztosabb az, ami nincs jelen, megfoghatatlan, távoli, mert az még minden lehet, mint a jelenlevő, a végleges, a döntésre, megállásra kényszerítő. "Ugye nem is valakibe szerelmes az ember, hanem csak úgy szerelmes, és vágyódik, és vándorol" - kérdezte Szélpál Margit. Ocskay László rajongó magyar: el nem érhető álom jobban vonzza őt az elért célnál - mondják majd később a darabban.