Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Lenkei Júlia: A VÁNDOR UTOLSÓ ÚTJA Balázs Béla késői drámája
so választás nála minden továbbit eldöntött, meghatározta az egész további utat. Balázsnak viszont egész élete ennek a konfliktusnak a megtestesülése, müvei ennek jóformán illusztrációi. Nemcsak a vándorélet kinjaira gondolunk itt, a letelepedés és az egy helyben maradás örök vágyára és végső lehetetlenségére a "hazulról hazáig" vezető úton, hanem magukra a müvekre, amelyek ezt a konfliktust kiáltják, legyenek teoretikusak vágy művésziek. Elméleti munkáin végig kimutatható ez a konfliktus, a Halálesztétikától kezdve, amely már cimében hordozza élet és mü szembeállítását, a mü melletti teoretikus állásfoglalásnak ezt a tragikus érzelmi felhangját; a Művészetfilozófiai töredéken, amely a fragmentumnak, a nem-befejezettnek, a folyt athatónak, tehát a nem-zárt, vagyis nem-halálos művészetnek az apológiája; majd a kelet-ázsiai művészetfilozófiáról szóló előadáson keresztül, amely az immanens, a valósággal egynemű, vele egymásba folyó, tőle el nem különíthető, az élethez közvetlenül kapcsolódó, tehát ismét nem-halálos kelet-ázsiai művészeteszményt vizsgálja, egészen addig, mig végül a filmben találja meg a "kelet-ázsiai típusú", nyitott, nem-halálos művészetnek, Európa és a modern ember számára is megfelelő müvéBzetideált. Tudván tudja, hogy a művészetben, de az életben is, éppen a lezártság, a befejezettség, a megformáltság teremt értéket, mégis teoretikusként, a nyitott művészet folyamatos keresésében megpróbálja átlépni, áthidalni ezt a konfliktust az élet érdekében, olyan művészetet létrehozni, amely nem egyértelmű a halállal. Megpróbálja megkerülni a halált. De a halált nem lehet megkerülni. Szomorú szimbóluma ennek Balázs Béla élete, amely - bár történelmi erők által kényszeritett, mégis mintha tudatosan végigvitt vándorélet lenne, olyan, amilyet drámáinak hősei élnek, akiknek mindig tovább kell menniök, bármennyire szeretnének megállni, megnyugodva alkotni. "Száz barátságot, szerelmet és munkát, s bizony gyilkolja ezerszer magát, ki helyben marad, és nem vándorol" mondja Olivér A tündér cimÜ misztériumban. A vágy ellenállhatatlan erő a vándor számára. "A boldogság volt, s menni kell
