Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)
Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez
ban nem tudott megvalósulni. Nem volt rá idő, alkalom, közönség. De bogy itt nem csupán szubjektiv izléskivánalmakról, ha nem történelmi igényekről volt szó, azt jelzik azok a megvalósult tömegszinházi kisérletek, amelyekre Oroszországban került sor. Érthető, hogy a forma magyarországi hivei nagy lelkesültséggel reagáltak e kísérletekre. Balázs Béla a forradalom évfordulóján megrendezett forradalmi tömegjátékot, a Téli Palota ostromát elemző bevezető fejezettel kibővítve adja ki újra az emigrációban 1918-ból származó Dramaturgiáját, jelezvén, hogy ez a fajta színjáték, mint a szinház legősibb forrná jához visszatért játék, elégséges kiindulópont lehet egy a színjáték minden lényeges jegyét és tulajdonságát felmérni ki vánó elemzés számára. Mácza János pedig a másik monumentális törne gjátékról, a munkásosztály évszázados harcai, a három internacionálé történetét feldolgozó pantomimikus tömegelőadásról számol be 1921-ben a Kassai Munkás hasábjain, majd 1922. május 1-én maga is tömegjátékot rendez Kassán. Ha valami, akkor a szinház az a művészet, amelynek csak va lósága van.Üres koncepciókkal, puszta elméletekkel nem tud mit kezdeni. Ezekre az 1919 körüli nagylendületü elképzelések re mégis emlékeznünk kell. A magyar szinpad elképzelt, végre nem hajtott forradalma az akkori kortárs Európa szinházkultarájának eleven vérkeringésébe kapcsolta volna a magyarországi színjátékot, legyőzve a tartalmas színházi hagyomány hiányát, behozva az évszázados lemaradást, egy pillanatra összhangba hozta volna a magyar színházi törekvéseket Európa legmodernebbjeivel. JEGYZETEK 1. Mácza János: A Teljes Szinpad - Mindenki Ujakra Készül IV., Akadémiai1967. 413. p2. Balázs,Béla: A látható ember, Bibliotheca 1958. 20. p. 3. Halasi Andor: A szinész uj mozdulata - Mindenki... 103. p 4. Mindenki... 103. p. 5• Mindenki.•• 104. p. 6• Mindenki••. 104. p.