Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Lenkei Júlia: AZ EGY LÉLEKKÉ OLVADT NÉPLÉLEK ÜNNEPE Adalékok a Magyar Tanácsköztársaság színházi elképzeléseihez

dult bennük az egy-közös lélek, amely az emberek sokaságából népet csinál. Ez az Aréna hatásának titka: a közös megrendülés, TO a mindnyájunknak egyszerre szóló közös sors érzése*" Pár évvel később, már az oroszországi tapasztalatok alapján Mácza János igy tudósít - bár a maga részéről itt kissé szkep­tikusan - Ejzenstein cirkuszi előadásairól: "Uj szinpad ­Azaz: nem szinpad - aréna, cirkuszporond, külső formájában is, csak óppenhogy nem körülülik a nézők, hanem előtte Ülnek, mint a szinpad előtt. Maga a porond azonban nincs elzárva a nézőtér­től, s a nézők a porondon keresztül mennek fel az emelvényre. Itt valóság a nézőtér és a szinpad közötti merev elzártság megszüntetése; valóság a szinpad 'leértékelése' - azaz a szin­pad szerepének reális értékelése. ...A közönséget meg kell lepni, rajta kell ütni, állandóan transzban kell tartani, hogy egy pillanatra se tudjon másra gondolni, egy pillanatra se tudjon kikapcsolódni a darab menetéből. A régi szinpad is igye­kezett ezt az elvet teljesiteni, ezért volt a sok szemfényvesz­tés, dekoráció, s a színpadi illúzió minden más eszköze. Itt azonban az illúzió ki van kapcsolva /nem százszázalékosan ugyan/ - s az uj rendező az emberekkel, a mozgás hihetetlenre feszíté­sével akarja kiváltani az úgynevezett színpadi hatást. Hogy a kivánt hatás nem marad el, arról estéről estére győződhetünk meg a Proletkult arénájában." 1 ^ Balázs Béla szerint a kommunista szinház az eredetéhez visz­szavezetve a drámát, ezt a tömegélményt fogja megteremteni. "Előbb volt a közönség, és csak azután a szinház! Tudjuk, hogy a késői görög tragédiák kórusai is a résztvevő közönség szim­bólumai, íme, a színjáték a törneglélek szülötte, az olyan tö­megé, amely már nem összeverődött egyének izolált atomjainak sokasága, de olyan, mely a dionysikus lelkesültségben valóban 20 egy egységes öntudattá, egy lélekké olvad össze." Ez a tömeg tehát nemcsak, sőt nem elsősorban fizikailag van jelen, a döntő a pszichológiai egymásra hatás, amely tulemeli az individuumokat a hétköznapi énjükön. A szellemileg egész más irányból érkező Mácza János ezt majdnem ugyanúgy fogja fel: "Tömegesítés: - csakhogy nem az utca egy tömegbe verődöttségó­nek mindennapiságával, ahol esetleg egy-egy eszme, egy-egy ki-

Next

/
Thumbnails
Contents