Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

leégése vagy nagyobb átépitése* esetén a szerződések megszűnnek. Ez volt az a pont, amit fölhasználhattunk. Fölmondani ennek alapján az összes szerződéseket azzal a programmal, hogy ugyanazokkal a művészekkel vagy alkalmazottakkal ugyanolyan föltételek mellett újra szerződünk, de az új szerződésben minden különleges jogot törlünk és mindenkire nézve ugyanaz a szabályok lesznek érvényesek. így újra fegyelmet lehet tartani és valódi munkát lehet várni. A miniszter minden javaslatomat helyben hagyta és miután a Pénzügyminisztérium elfogadta az épitkezési költségvetést és azt a póthitelt is, amit az első esztendő számára szükségesnek tartottam, most már végleg vállaltara az intendánsi jogkört. De nem csak ezt. Sokhavi megfigyelésemből azt a tanulságot szűrtem le, hogy az egész dolog csak akkor fog menni, ha magam leszek a direktor is. Ha magam tudok közvetlenül rendelkezni, nem pedig egy főhivatalnokon keresztül, akinek tán más elképzelései vagy más érdekei vannak. Ha jól emlékszem május közepén már minden részletig készen voltam, de zárásig nem közöltünk semmit. Akkor robbant a bomba. Óriási meglepetés volt ez mindenki számára. A sajtó fölhorkant, de egy-két interjú után csak egy pár lap mérgeskedett, a többi egyelőre lecsendesült. Az operai személyzet körében azonban óriási volt az izgalom. Annál inkább, mivel a jövő idény megnyitása időpontjaként az átalakitások befejezésétől tettem függővé. Ez is lecsillapodott azonban midőn bizalmasan hirül adtam, hogy az összes jelenlegi tagokkal hajlandó vagyok új szerződést kötni az eddigi föltételek alapján és csupán némely különleges pontokra nézve kivánok változtatást. Egyetlen egy személyre nézve tettem kivételt; ez Mészáros volt, az eddigi igazgató.