Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

A fővárosi sajtó meglehetős egykedvűséggel fogadta a kinevezésemet. Ha valahol véleményt mondott, az inkább arra irányult, mintha fölöslegesnek tartaná, hogy a minisztérium és az állami szinházak közé más szervet iktassanak be. Jóindulatú lenézéssel irtak erről. "Egy dilettáns gróf, aki se nem oézt, se nem szoroz" - benne lehet összegezni, amit rólam irtak. Ez volt akkoriban minden, ami rólam szólt. Hogy még nem támadtak, az részben abból magyarázható, hogy Bródy Sándor, Herczeg Ferenc és Molnár Ferenc régi barátaim voltak, akik jóindulattal beszéltek rólam, másrészt abból is, hogy a zenekritikusok némelyike az Operaház igazgatói állására vágyott és azt remélte, hogy rajtam keresztül tán elérik. Ezért az évad során bizonyos tartózkodással irtak, illetve nem irtak rólam semmit. Valóban nem is volt semmi, amit megirhattak volna. Annál kevésbé, mivel én sohasem beszéltem további terveimről. Mészáros igazgatta az Operát, ahogy eddig; minden maradt a régiben. Egy vagy kétszer a művészek küldöttségét vezettem a miniszterhez és pártoltam kéréseiket. Ez volt minden. Figyeltem és tanultam. Csak egyszer voltam kénytelen kilépni ebből a passzivitásból, a "Nyugat leánya" bemutatója alkalmából. Ez a dalmű már a korrepetáló szobákban be volt tanulva, mikor Puccini megérkezett. Én akartam a szállodában fölkeresni, de megelőzött és már fél órával a 10 órára kiirt próba előtt megjelent nálam. Érdekes fejű ember volt. Már akkor sem volt fiatal, 54 éves volt már, de egész lényéből erő és férfiasság áradt. Valóban parancsoló egyéniség volt. Mészáros igazgatóval lekisértük a szinpadra, ahol a szereplőket bemutattuk, bár némelyiket még a "Butterfly" idejéből ismert; aztán lementünk a nézőtérre ós megkezdődött a próba, már részben kész díszletekkel, melyek a Scala vázlatai után készültek, hogy a pesti előadás mindenben olyan legyen, ahogy a Maestro kivánja. Ezzel tartozik a szinház minden neves szerző iránt, de Puccini esetében még külön okunk is volt reá. Ugyanis a "Pillangókisasszony" óta Puccini tartott arra, hogy a milánói premiere után Budapest legyen a következő város, ahol a müvét bemutatják. Ez nekünk nagyon értékes állás-