Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

mindig benne lm marad. Mert valami különös dolog a szinpad levegője. Más világ az, ami örökre leköti az embert. És aki valaha teleszippantotta az orrát azzal a szaggal, ami ott uralkodik - enyvfesték ás porszag - az mindig Visszavágyódik oda és otthonának érzi. Még most is úgy vagyok vele, mint valami Öreg ripacs, aki vissza-vissza bandukol néha a szinfalak háta mögé, most is örülök, ha szinpadon járhatok, diszletezők, világítók, statiszták között, ha színészekkel beszélhetek színjátszásról, kezdő tanodásokkal, rendezővel, vagy főszereplőkkel* No, de kissé elkalandoztam a tárgytól. Hát térjünk vissza 1912 január elejére. Mikor hazamentem, végiggondoltam a vállalandó föladatot. Kétségtelen, hogy nagyon komoly és felelősségteljes dolog. Bár az Opera belső ügyeit nem ismertem, mégis már sok mindent hallottam volt az ottani állapotokról, bizonyára igazat is, tévesét is. Előzetes tájékozást nem volt szabad keresnem, hiszen az ajánlatot diszkréten kaptam és a miniszter tervéről senkinek sem szólhattam. Másnap jelentkeztem kihallgatásra. A miniszter fölajánlotta a kinevezést és fölhatalmazott, hogy az illetékes tanácsos az Opera jogi és pénzügyi körülményeit velem közölje* Ezek alapján úgy határoztunk, hogy egyelőre én csak ideiglenesen vállalom a kormánybiztosságot az évad végóig. Addig idŐffl van megtanulni a masinát, megismerni minden körülményt és ezek alapján javaslatot tenni a reform iránt. Némely irányban voltak ugyan már elképzeléseim, melyekről már akkor is említést tettem, de a végleges javaslataimat, ha jól emlékszem, csak a tavasz folyamán nyújtottam be. örömmel vállaltam, bár számomra irodalmi szempontból nagy hátrányt jelentett. Akkor készültem volt el a "Nagyúr" színmüvemmel. Kétségtelen volt, hogy nem adhattam a Nemzetinek, ami másként természetes lett volna, lévén az egyetlen szinház, aki /?7 méltóan tudta volna előadni, hanem más színházat kellett számára keresnem. Igy adtam be a Magyar Színháznak főleg azért, mert Gombaszögi Pridát láttam ott egy "Gyges ós Tudó" cimü darabban és őt a kiadott szerepére kiválóan alkalmasnak tartottam. Más színdarab terveim is voltak - már akkor Marti-