Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Kisbán /Bánffy/ Miklós: SZÍNFALAK ELŐTT, SZÍNFALAK MÖGÖTT Enyedi Sándor bevezetőjével

Kós Károly mondta volt nem sokkal halála előtt grŐf Bánffy Miklósról: "Nem gyűjteni akart, csupán megőrizni, ami reátestálódott..." Talán ez a megfontolás késztette Bánffyt arra is, hogy élete alkonyán hozzákezdjen szinházi élményeinek a megírásához. Cselekvő ember volt és sokoldalú. Az erdélyi arisztokrácia egyik legismertebb családjának a sarja. Élénk fantáziájú, a művészetek szinte minden ága iránt fogékony. Károlyi Mihály unokatestvére, de Károlyi politikai koncepciójával azonosulni sohasem tudott. Konzervativizmusa sodorta olykor - éppen fontos történelmi pillanatokban - a jobboldalra. A trianoni békeszerződés után igy lehetett 1921-1922-ben a Bethlen-kormány külügyminisztere. De később, a politikai élet praktikáitól megcsömörödve a politikának hátat fordit és a művészetek tájaira menekül. 1926-ban, sokak megdöbbenésére pedig visszatér a szülőföldre, Erdélybe, ahol folytatta azt, amit korábban nem egyszer sikerrel kipróbált: karikatúrákat készített önmagának a kor figuráiról, színpadi díszleteket a kolozsvári magyar színháznak, és irt. Irt regényeket, színdarabokat, amelyek ma arra várnak, hogy csaknem három évtizeddel a szerző halála után valaki elvégezze a szembenézést, az elemzésüket, hogy a köztudatban is világossá váljon, mi a maradandó egy gazdag, de egyenetlen és ellentmondásos életmű után. Nemcsak életmüve ellentmondásos, hanem a kor is, az a csaknem nyolc évtized /1873-1950/, amelyben Bánffy élete lepergett. Színdarabjait annak idején sikerrel játszották Budapesten és Kolozsváron. Különcködéseit jól ismerték mindkét városban. Sokan különcködésnek vélték azt is, hogy a két világháború között a kolozsvári magyar szinház Kós Károly Budai Nagy Antal cimü drámájának előadására az arisztokrata Bánffy Miklós készítette a díszleteket. Pedig ez már nem hóbortos gesztus volt, an-