Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

illetőleg."* S ez a "polgári demokráciát illető nihilizmus" a /kis- és közép-/ polgárság és legfőképpen az értelmiség körében méginkább tért hóditott. S bár a liberalizmus igénye tovább élt ós erősödött, egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a történelem mozgása a diktatórikus államformák felé mutat. Hisz a szétzüllött kapitalista gazdaságnak - a társadalmi lét anyagi bázisának a helyreállítása, megteremtése csak központi, diktatórikus kormányzás révén volt elképzelhető /kiváltképp az alacsony fejlettségi fokú közép-európai országokban, melyek közé Magyarország is tartozott/. A Bethlen-kormány demokratikus reformokat hirdető demagógiája nem tudta elfedni a korszak átmeneti jellegét. Kassák az értelmiség szemszögéből a következőképpen jellemzi ezt a helyzetet: "Ebben az általános bizonytalanságban a tömegek elvesztik érdeklődésüket, az alkotó individuumok pedig, anélkül, hogy ennek tudatában lennének, lemondanak kritikusi és irányitó szerepükről. Ahol ez a bizonytalansági helyzet a legnagyobb, ott a legkisebb az emberek produktivitási kedve. Ez a bizonytalansági helyzet ma Európa-szerte nálunk a legnagyobb, és éppen ezért kezdeményező erőink a legszűkebb területen és a legkisebb hatáseredménnyel mozognak ugy a társadalmi törekvések, mint a művészeti kisérletek területén." /184. old./ A művészeti progresszió, melynek tagjai kisebb-nagyobb mértékben "kompromittálták magukat" a Tanácsköztársaság idején, hallgatásra, visszahúzódásra kényszerültek. Ez a legtöbbjüknél egyszerre volt belső és külső kényszer. Belső, hiszen a magyar művészeket, irókat - európai kollégáikhoz hasonlóan - megbénította az elkeseredés, a csalódottság és a tanácstalanság. "Lehetetlen, hogy tartalomban és formában komoly művészi alkotások szülessenek olyan korban, ahol az ember elveszítette belső és külső egyensulyállapotát" - olvashatjuk szintén Kassáktól./184. old./ A külső hallgatási kényszer pedig a politikai légkörből következett. Révész Mihály, agitatív szenvedélyességgel kiáltja: "... ha baj van, hol a baj? Az írókban is, a színházakban is, a közönségben is, a kritikusokban is, mindenkiben, az egész ma* Lukács György: Történelem és osztálytudat, Magvető, 1971» 676. old.