Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Peterdi Nagy László: A "szegény színház" ma

színházunk" problémája is: társadalmi feladatából és programjából következően nagy tömegekhez szeretne közvetlenül eljutni. A nyelv, amelyen szól, azonban még nem alkalmas a tömegekkel va ló rendszeres, tartalmas szinházi érintkezésre. Az alkotók felismerték a problémát és többfelé keresik is a kibontakozás útját. Egyik ilyen megoldás a most alakult Népszínház, amely mint egy szintézisét kivánja adni a legszélesebben értelmezett közművelődési funkciónak és a modern színjátszás legújabb eredményeinek* Többféle lehetőség is van. Az a fontos csak, hogy a megoldás valóban szinházi legyen.* a közönség is elfogadja, nemcsak az elméleti cikkek szerzői. A sok ismertetés, értelmezés és Önértelmezés valóságos mumussá tette számunkra Grotowsky alakját. Éppen ezért, ideje lenne végre személyesen is találkozni, s szembenézni vele. A "szegény szinház" mint gyakorlati szinházeszmény egyre vészit a realitásából. Tavaly Belgrádban Grotowsky már egyedül állt a kérdések pergőtüzében, s előadásairól csak régi filmeket tudott mutatni. A Wroclawi Stúdió felfedezései azonban - a létező, a valóságos, a "gazdag" színházak vérkeringésébe jutva - valóban gazdagíthatják a szinmüvészetet. Grotowsky mint színházi reformer valószínűleg hamar elévül. De mint színészpedagógus még sokáig időszerű lesz. Különösen azokban az országokban, ahol a színészi munka biofizikai alapjainak tanulmányozását hosszabb időn át elhanyagolták - s mi például ezek közé tartozunk. Ezek a módszerek valójában csak gyakorlatilag sajátíthatók el. Minden szócsép lésnél többet érne itt egy-két ösztöndíj, tanulmányút, raeghivás. A puding próbája végülis az, hogy megeszik. - Vagy nem eszik meg.