Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Peterdi Nagy László: A "szegény színház" ma

künk. - Nehezen képzelhető el, hogy a különböző formák, amelyeket Önök para-teátrália kísérleteknek neveznek és amelyek mind különféle hajlamokat és képességeket követelnek meg, hogy ez az egész újfajta szinházasdi meglehet majd mégis valami közös hely nélkül, ahol a közönségükkel rendszeresen találkoznak, meglehet igazi szinház nélkül. Márpedig ha ez igy van - mondják -, s Önök nem szándékoznak uj produkciót bemutatni, nem válik-e az Apocalipsis cum figuris egyféle muzeális előadássá? Nem jelenti-e ez a művészi múltjuk egy adott pillanatának az állandósítását, megmerevítését? ÉS ugyanakkor nem aprózzák-e túlságosan szét az energiákat uj kísérleteik? Nem egy centrifugális folyamatról van-e szó, melynek során egymástól különváló társulatokra, munkacsoportokra esnek szét? Ilyen és hasonló kétségek miatt határoztuk el - talán túlságosan is gyorsan -, hogy a tér sas együttlét és -cselekvés olyan uj formáit keressük, amelyek nem szinházi előadások

, de mégis közös bázist képezhetnek munkánkhoz. Ezeknek hosszutávu tervé és programja a Gora. Egy szinház kedvéért senki nem vág neki a Hegynek. De a mi Hegyünkre - életében egyszer legalább - mindenkinek fel kell jönnie, össze kell csomagolni egy hátizsákot, jól meggondolva, hogy mi is kerüljön bele. Bucsut kell mondani a megszokott környezetnek, nekiindulni és gyalogolni sok-sok órán át. Hozzánk nem pénzben kell fizetni a belépődijat, hanem testi és lelki erőfeszítésekkel. Mindenkinek, aki a Hegyre indul, tudnia kell, hogy nem passziv néző lesz. Kommunikálnia, cselekednie kell egy neki leginkább megfelelő formában. Ha van tehát egy kedves tárgya, szerszáma, magával kell hozza: bemutathatja, hogy mire képes a segitségével. Ha van egy szó, amely különösen kedves neki, amely közel áll a szivéhez - nem valamilyen elcsépelt társalgási frázis, hanem egy neki igazán fontos szó -, akkor a Hegyen találnia kell majd valakit, akinek elmondhatja, továbbadhatja ezt a szót. Ha a csendet szereti - és az a csend nem mogorva, elválasztó csend -, akkor biztosan talál majd valakit, aki szivesen megosztja vele ezt a csendet. Ha a tánc, a mozgás,