Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Peterdi Nagy László: Mejerhold műhelye
Október cimü almanachot. Érdeklődéssel fordult az akkor tért hóditó két uj művészeti ág: a film és a rádiószínház felé is. Néhány emlékezetes filmszerep után /mint például a szenátoré volt a Fehér sas cimü filmben/ a rádióban két Puskin müvet rendez: a Kővendég et /1935/ és a Ruszalká t /1937/. Több nyugat-európai tanulmányúton vesz részt. Színházának bezárása és a személyét ért táraadások után 1938ban ismét Sztanyivszlavszkijoz fordul: a róla elnevezett operaszínház rendezője, majd - a mester halála után - főrendezője volt. 1939. június 20-án letartóztatják és 1940. február 2-án a 66 éves ember agyonhajszolt szervezete felmondja a szolgálatot. 1955. november 26-án a Szovjetunió Legfelső Bíróságának katonai kollégiuma rehabilitálta Vszevolod Emilevics Mejerholdot. Élhetett volna persze másként, könnyebben is. Személyes sorsának alakulásában meghatározó szerepe volt, hogy művészi meggyőződését soha nem rendelte alá semmiféle más szempontnak. De ez egy fanatikusan elkötelezett, pártos művész meggyőződése volt: mindvégig szilárdan hitte, hogy a proletariátusnak, a szovjet rendszernek létérdeke a teljes igazság megismerése, létérdeke, hogy szabadon virágozzék egy érzékeny politikai színház, amely képes a mára már a holnap igényével tekinteni. - "Mi a most születő uj ember arcát szeretnénk megrajzolni. Ez csak uj művészi eszközökkel lehetséges. De amikor kísérletezni kezdünk, egyszeresek azt halljuk: köszönjük, ebből nem kér a proletariátus, ez formalizmus. Amikor bemutatjuk előadásunkat a munkásoknak és határozott választ kérünk tőlük: értik vagy nem értik, amit mi itt csinálunk, baloldali művészek. És akkor - mint például Szverdlovszkban is a Revizor ral - nem mi JE vallottunk szégyent, hanem a Blum-féle kritikusok* - szólt erről Mejerhold egy konferencián. És igy beszélt akkor is, amikor már nagyon rosszul állt a szénája, amikor már csak egy "alapos önkritika" segíthetett volna rajta. Nem tette meg akkor sem, amit megtett akkoriban a legtöbb sarokba szorított *Vlagyimir Ivanovics Blum /1877-1914/ a Vesztnyik tyeatra /Szinházi Hiradó/ szerkesztője volt.
