Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása
páratlanná darabját -; Dryden erre már képtelen volt, s a tragédiából hatásvadáaz szinjáték lett. Igy lesz érthető, hogy az angol forradalom után a drámában a drámaiság helyét a szinszerüség foglalta el - mivel az uj problémákat drámailag nem lehetett feldolgozni. /Nem véletlen, hogy a restauráció utáni drámairodalomból csak azok a vígjátékok maradtak fenn, amelyeknek lényegi jegye éppen a jól-megcsináltság, a kitűnő színpadi technika elsajátítása./ Az egyének fokozódó szabadsága és kötetlensége az elszemélytelenedéssel volt párhuzamos, és ilyen értelemben az ellentétek is személytelenekké, azaz drámai megformál ás ra alkalmatlanná váltak . Az Erzsébet-korban egyetlen konkrét szituáció is alkalmas volt arra, hogy a történelem egészének mozgását levezessék belőle; a polgári forradalom után a történelem mozgását csak az extenzivitás révén lehetett megpillantani, azaz a tárgyi világ bemutatása révén. Ha most fejtegetésünket azzal zárjuk, hogy szükségszerű volt az a müfajváltás, amelynek révén a regény tört előtérbe, akkor ez pillanatnyilag pusztán elméleti hipotézis. A Dryden-féle Troilus és Cressidában mindenesetre határozottan jelentkezik a drámai műfaj kérdésessége, problematikussá válása, ez arra utal, hogy a valóság drámai feldolgozása a polgári forradalom után uj törvényeket és utakat követelt magának - illetve, hogy a létrejövő drámákban adottak voltak a polgári dráma és dramaturgia lehetőségei, de egyszersmind buktatói is. JEGYZETEK 1. Dryden: The Grounds of Criticism, in Tragedy, in: Dramatic Essays, é.n. 127. o. 2. uo. 126. o. 3. Ruth Wallerstein /R.E.R. XIX. 1943/ és H. Spencer: Shakespeare Improved, Cambridge 1972. - egyaránt Dryden technikai fölényét emelik ki Shakespeare-rel szemben, sőt Spencer a darabot minden szempontból Shakespeare-é föle helyezi. 4. Frederick Antal: Klassizismus und Romántizismus, Berlin, 1974. 255. o.
