Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása

lyok megoldhatóak, amivel a tartalmatlan szerelmet ugy lehet megoldani, hogy a néző nem kényszerül szembekerülni a kapcsolat tartalmatlan jellegével: holtakról vagy jót, vagy semmit. Ha Drydennél is életben maradt volna a két szerelmes, akkor lelepleződött volna az üresség, amit az iró nem volt hajlandó ürességnek látni. A darab végét nem véletlenül egy semmitmondó monológ rekeszti be /Ulysses/: Igy hát a békés rend visszanyerte hatalmát, A régi idő megfiatalodott és a természet megújhodott: És mert a benső viszály romlást idéz elő, Az alattvalók tanuljanak meg engedelmeskedni uraiknak. /V/2/ A Dryden-féle feldolgozásban tehát ugyanannak a romlott világnak, tartalmatlan és lényegnélküli kapcsolatoknak vagyunk a tanúi, mint Shakespeare esetében. Azonban ami az egyiknél formává vált, az a másiknál a forma ellenében érvényesült. Shakespeare ugyanis ugy ábrázolta a romlottságot, hogy drámailag minden mozzanatban ezt bizonyította; Dryden viszont ugy mutatott be egy hasonló állapotot, hogy közben mindenáron az ellenkezőjét szerette volna bebizonyítani. Korábban utaltunk arra, hogy Dryden a befejezés megváltoztatásával az egész darabot kénytelen volt ujrairni /természetesen számos Shakespeare-től átvett rész felhasználásával/. Azt is jeleztük, hogy ezáltal egy uj és szerves alkotást hozott létre. A szervességet azonban Drydennél immár külsőd legességnek, formai elemnek kell tekintenünk, hiszen a darab lényege, mint láttuk, a megnem-felelés: a darabban egyaránt jelen van a szándék is /hősinek ábrázolni a cselekményt/ és az eredmény is, ami a szándékkal ellentétes /a hősiesség tulajdonképpen a hősietlenség burka, póz/, és a kettő ellentéte feloldhatatlan problémákra utal. A szervességet ennek ellenére bizonyos szempontból nem lehet elvitatni a darabtól: jól van megirva, olajozott jelenettechnika /egy kivétellel: a II/2 és Hl/2 időben töretlenül követik egymást, és ezt indokolatlanul szakítja félbe a IIl/l bár ez az "epizálás" sem puszta véletlen/, a hősi beállítás