Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - II. Adalékok a klasszicizmus angliai változatához. John Dryden Troilus és Cressida feldolgozása

ellenében rossz: Thersités ezáltal ugyanolyan bolond lesz, mint Ajax, igy drámai szerepe és jelentősége jócskán csökken. A trójai táborban pedig ezzel forditott arányban nemesedik meg Hector: igazi jó családapaként ismerjük meg, aki egyszersmind rendelkezik mindazokkal a rekvizituraokkal is, amelyekkel a köz hit egy hőst felruház. És hasonlóképpen próbál Dryden egységes határozott jellemet adni a többi szereplőnek, hiszen, mint előszavában leirta, a darabot elsősorban azért irta át, hogy Hectornak, Troilusnak, Pandárusnak, Ther

sitesnek és Andromachénak a számára hiányos figuráit egésszé és befejezetté 'kerekitse. Természetesen Dryden előtt fel sem vetődik annak lehetősége, hogy a szereplőknek ez a "hiányossága" és lekérekitetlensége Shakespeare megoldásában nagyonis szükségszerű je lenség. Dryden tehát mindent megtett annak érdekében, hogy a shakes peare-i ál-ellentmondásokat és -viszályokat feloldja, és helyükre igazi konfliktusokat állitson. Azonban az eddig elmondottakból is kiderül, hogy törekvésének sikere kétséges. Egyfelől ugyanis vitathatatlan Dryden ügyessége: gördülékenyebb, olajozottabb lett a cselekmény, és egyes patetikus tirádák igazi ellentétekre utalnak. Valójában azonban a két tábor bemutatása és szerepeltetése során Dryden csupán a kozmetikus szerepét töltötte be: mindent egyértelműbbé és élesebbé próbált tenni, de azt az alapvető dilemmát, amivel Shakespeare szembenézett, ő sem tudta kikerülni. A háborúnak igazi, hegeli értelemben vett szubsztanciális oka itt sincsen, és ha Shakespeare számára az egyedüli helyes magatartásnak az látszott, hogy a lényegnélküliséget tegye a világ lényegévé, akkor Dryden a problémát a strucc módjára kezelte: nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a háború értelmetlen ok miatt folyik, és hogy ebben a világban nem létezik alapvető konfliktus; E helyett behunyta a szemét, azaz a drámán belül nem tért ki erre a kérdésre. Nem véletlen, hogy ilyen Összefüggésben szinte szó sem esik a felszarvazott Menelausról, a mindenkivel kacérkodó Helénáról és a hebrencs Parisról. Shakespeare-rel