Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - I. A dramaturgia csapdája. Shakespeare: Troilus és Cressida

netében/ szintén a teljes esetlegességre utalnak, s midőn Pandarus Troilusról szólva kimondja, hogy "ki ő, ki nem ő, eldönti az idő", akkor a további vitának elébevágva magától értetődően az időre, azaz az emberektől, a megismeréstől független tényezőre hárítja a megoldást. Hasonlóképpen jogosan állapítja meg Ulysses a III. felv. % jelenetében, hogy A morzsák, mult jótettek, mind lenyelve, Mihelyt megtörténtek, felejtve már Születésükkor: jó uram, a tartam Csillogtatja az érdemet; a volt tett Rozsdás, avult vértként lóg a falon, Mint iszonyatos gunykép. Járd a perc Útját... -, azaz az egyéni tettek, az emberek megitélése az emberektől független hatalom kényekedvének van kiszolgáltatva. S ebben a vak véletlennek kitett világban szükségszerűen trónol az emberek feje fölött a kifürkészhetetlen, elidegenedett és félelmetesen jelenlévő hatalom, amely tökéletessé teszi a külső és belső, egyén és történelem, látszat és valóság teljes meghasonlottságát: Az éber állam gondos szeme tud Plutus majd minden szemer aranyáról, Megfoghatatlan mélységekbe száll, S csaknem istenként, néma bölcsejében Kipólyázza a gondolatokat. Rejtély van - melyet kutatás soha El nem ér - az állam lelkében, és Istenibben működik, semhogy a Szó, vagy a toll föltárja valaha. /111/3/ Az emberek a történelem játékszerei lettek, senki sem képes tevőlegesen beleszólni a saját életének az irányításába, az eszmények megfoghatatlanná ritkultak /nem véletlenül volt a Troilus és Cressida Shaw kedvenc Shakespeare-darabja/. Igy válik fontossá Cassandra figurája, aki jósként éppen az ember törpeségére, kiszolgáltatottságára hivja fel a figyelmet: egye-