Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/
dern irodalom igazi nagy szellemei - s éppen azok, akiknek éleslátásuk a legdrámaibb - mindinkább idegenkedni látszanak a drámai formától?" /251. old./ Magyarázata szerint az ok a modern irodalom újszerű irányultságában van: "Nem kell hinni, hogy ma kevesebb drámai látású tehetség van, vagy például a tragikum érzése csökkent volna. Sőt, inkább erősbödött. A naturalizmus egy újfajta fátum-érzóst hagyott Örökbe, mely a cselekedetekben is fátumot lát /nemcsak azok következményeiben, mint a régi dráma/. A naturalizmus épp e felfedezésével győzte le Önmagát, titkos mélyekbe forditva a figyelmet, a láthatóból a láthatatlanra, sőt tudattalanra. A cselekedetek nem magukért érdekelnek többé, hanem a tudattalanban rejlő gyökereikért, hol fátumuk és tragikumuk lakik. A modern irodalom csodálatos mélyre ásott e sötét világba, melynek háttere nélkül ma minden ábrázolás már meztelennek és naivnak hat. De hogyan találhat helyet e mély, sokrétű és tudattalan világ a drámai formában, mely a látható, kimondott dolgok formája? A ma i i ro * legdrámaibb mondanivalója is oly természetű, hogy a szabadabb regényformában teljesebben és természetesebben mondható el. A modern lélekábrázolás szűk Prokrustes-ágynak érezte a drámát. Aki mégis ragaszkodott a drámai formához, mesterséges leegyszerűsítéshez, és a láthatatlan dolgok erőltetett megszemléletesitéséhez kellett fordulnia; ami a szimbolizmus eredete pl. Ibsennél és Maeterlincknél. /ilyen egyszerűsítéssel tesz kisérletet a modern expresszionista dráma is./ De e mesterkélt eljárással a vonalak elrajzolódtak s a szinek mintegy bengáli fényben elváltoztak." * /250-51. old./ Az idézett fejtegetés csupán e dolgozat méreteihez képest tűnik terjedelmesnek. Valójában a drámába betüremkedő egyfajta epikus tematika formabomlasztó hatásának "zanzásitott" története. A folyamatot Babits pontosan irja el, bár a naturalizmus és a lélektani ábrázolás közötti "átmenet" a valóságban jóval bonyolultabban zajlott le. /A valóban a naturalizmus által elő* Ezeket a gondolatokat - igen csekély változtatással - Babits átvette Az európai irodalom története c. müvébe is. Európa - Szépirodalmi, 1957. 494. old.
