Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/
A tömeg magányos, "önző" individuumokra való szétesése azonban ennek az egységes világnézetnek a kialakulását nem teszi lehetővé, arai szükségképpen a kultúra, s ezen belül a drámai forma válságához vezet. Ezt a jelenséget számunkra legvilágosabban Márkus György fejti ki A lélek és az élet; a fiatal Lukács és a "kultúra** prob lámája cimü tanulmányában: "A kultúra válsága e történetileg létrejött világállapot szükségszerű terméke. Mert a polgári világban a szó valóságos értelmében vett kultúra nem lehetséges. Lehetetlen objektive, mert a 'termelési anarchián' nyugvó viszonyok absztrakt és irracionális szükségszerűségében többé nem lehet valamiféle általános célt vagy értelmet mutatni fel; objektiv, embertől idegen törvényszerűségeiket nem lehet immár egy egységes világnézetben az emberre vonatkoztatni. S lehetetlen szubjektive is, mert a csak önmagukból kiinduló s csak Önmagukat célként elismerő individuumokat nem lehet többé közös világlátásban és világérzésben egyesiteni. H Mindezek fényében teljesen jogosult Babitsnak a modern dráma történetére vonatkozó fejtegetése, amelynek főbb megállapításai egybeesnek a drámai műfaj esztétikájával foglalkozó szakirodalom megállapításaival: "A modern dráma... nem a Shakespeare -féle népdrámának utóda, hanem inkább a francia 'udvari' drámáé, a modern drámának semmi köze sincs a régi dráma nagyszerű kollektiv szelleméhez. Igy a modern dráma természetesen társad almi drámává fejlődött, egy-egy társadalmi réteg vagy probléma drámájává: ahelyett, hogy az ember drámája lett volna." /249-250. old./ Tehát két ellentétes irányú tendenciáról van szó: egységes világszemlélet /világnézet, vallás/ hiányában az iró mind szűkebb körrel tud kontaktust teremteni müvein keresztül; viszont ugyanekkor a kultúra demokratizálódása következtében a színháznak - és a drámának - mind szélesebb társadalmi rétegeket kell kielégítenie. Ezt az ellentmondást veszi észre Babits: "Ámde^ a kultúra és a szinház demokratizálódásával ez a dráma mind na"gyobb tömegek elé kényszerült állani, s kapkodva kezdte keresni * Márkus Györgynek a Magyar ^ilozófiai Szemle 1973/5-6. számában megjelent tanulmányát Fehér Ferenc A dráma történetfilozófiája c. irása alapján idéztem. Irodalomtörténet, 1977/1 65-66. old.
