Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

Harsányi jóslata az uj felnövekvő' drámairó nemzedéket illetően, ha nem is tökéletesen - hiszen szinházi forradalomra Magyarországon nem került sor - valóra vált. Néhány éven belül uj drámairók "szárnybontásának" lehetett tanuja a közönség: a Németh László, Remenyik Zsigmond, Tamási Áron stb. nevével fémjelzett generáció uj mondanivalót és frissebb szemléletet hozott a szinházakba. Maguk a szinházak is változtak, de éppen a politikai és gazdasági viszonyoktól való szorosabb függésük miatt ez a változás kevesebb látványos eredményt hozott. A közönség Eddig áttekintettük, miképp vélekednek az érintettek az irodalmi előzményekről, saját korukról, az adott szinházak helyzetéről és magukról a válságot reprezentáló darabokról. De nem szóltunk még arról a "tényezőről", amely a drámának és a színháznak mindenkori legfőbb és legközvetlenebb meghatározója és célja; a publikumról. Pedig ennek a vitának a középpontjában kétségkívül a néző áll. A néző, méghozzá többféle szerepkörben. Először is, mint a válság közvetlen kiváltója. Mert hiszen "kereslet nélkül nem terem kinálat - irodalom csak ott terem, ahol van közönsége". /Ignotus, 182. old./ "Sa közönségnek a termelésre ható nyomása sehol sem olyan erős, mint a drámában, ami magától értetődő, hiszen a dráma célja mindig a tömegekre való hatás." /Schöpf

lin, 196. old./ A drámának, méginkább a "modern", elűz letiesedett szinháznak a mindenkori nézőt kell kiszolgálnia. A műpártoló mecénások kora lejárt. A szinház a bevételből él. A "vevőnek" pedig a pénzéért meg kell kapnia, amit kivan. De arról, hogy voltaképpen mit is kivan a "nagyérdemű", a hozzászólóknak s általában a "kiszolgálóknak" eltérő elképzeléseik vannak. A közönség izlése elsősorban annale társadalmi Összetételétől, hovatartozásától függ. Szociológiai felmérések adataira ugyan nem támaszkodhatunk, mégsem tűnik ennek megállapitása túlságosan bonyolult feladatnak. A viszonylag magas helyárak, és a társadalmi konvenciók ismeretében meglehetős bizonyossággal állithatÍOX