Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

és ez a forma éppoly problematikus, mint az a létállapot, amelyre épül. Gower figurájának értelmezéséhez A játék végletek között feszülő, az irrationalitás felé hajló mozgása látványos, amolyan minden jó, ha a vége jó hangulatban oldódott fel. Csak látszólag, természetesen. S erre a látszólagos feloldásra játszik rá az utolsó félelmetes csavar: Gower morális összefoglalója. Láttátok: Antiochus s lánya hun Példázta: méltó bért kap szörnyű bün, Pericles, a királyné s lányuk azt, Hogy bár kegyetlen sorsuk kint fakaszt, Erényök vészben meg nem ing soha, Ég védi s dijuk aranykorona... /V. 3. p. 410./ * Megtudjuk, minden nagyon szép, minden nagyon jó, s akár mehetünk is haza. De ki is ez a Gower, és mi a darabban betöltött szerepe? Gower, mint tudjuk, valóságos történeti alak volt, iró, sőt morális iró - "moral Gower". A darab végén felmutatott képpel ellentétben a játék nem az üres morális elvek apológiája, nem didaktikus tani tó mese, éppen ellenkezőleg, az üres moralitás, élettelen erkölcsi elvek és az élet vaskos tényeinek szembesitése. A szereplőlistán Gowert Kórus-szerepben tüntették fel, mégis talán jogosabb, ha a darab narrátorának nevezzük. Legfontosabb funkciója éppen a közvet it és, a látottak valamiféle racionalizálása, hogy szalonképessé egyengesse a botrányost és elfogadhatóvá az egyébként elf og adhat at lant. 28 I