Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

És az ember tanácstalanul áll az állandóan változó, Önmagában is sokoldalú változékony világban, hamis szenvedélyek vezetik, melyeket nemlétező dolgok gyújtottak fel benne és életük lényegét fantomokért, agyrémekért teszik kockára, /Lukács György/ Shakespeare Periclesdrámája Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen. S noha a XIX. század közepétől napjainkig több fordítása p is rendelkezésre áll, elgondolkodtató, hogy a darabot nálunk mind a mai napig nem vitték szinre. A szélesebb közvélemény, minden bizonnyal nem tud arról, hogy a neves angol drámairó, bizonyos William Shakespeare, irt egy Pericles cimü drámát is. Tapasztalatom szerint az irodalmi műveltségére valamit is adó, tájékozódó, a kultúrában otthonosabban mozgó humán értelmiségi réteg legfeljebb ha a Lamb-testvérek átiratában ismeri.^ További érdekes tapasztalatom, hogy az anglisztikával intimebb kapcsolatban álló egyetemista réteg /azaz: angol szakos egyetemisták/ számára is ismeretlen ez a darab. Ezek után talán felesleges is említeni, hogy a magyar szakirodalom, két-három elfogult elemzés kivételével,^ ez ideig nem is vetett számot a darab létével, esetleges értékeivel. Nincs itt helyünk arra, hogy ennek okait mélyebben elemezzük, de hadd szögezzük le: műfaj elméleti, drámaelméleti jelentőségén túl, az élő szinház számára a Pericles olyan feladatot adhat, mely a