Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

a "Waltingstreete-ről", a Tower Hillről és a White Chapelről is, továbbá a Londontél akkoriban északra eső mocsaras Finsbury-ről, mely a város ifjúságának szórakozóhelye volt. Hodge szavaiból megtudjuk, hogy Finsbury-ben bábukra lövöldöztek a legények. Az egyik esküvőt a St. Faith's Church-ben, a másikat a Savoyban tartják. A király megigéri Eyre-nak, hogy a Cornhillen felépit egy új épületet, melynek neve "Ledenhall" lesz éspedig azért, mert azon a helyen található ónnal boritják be a tetejét /V.5. 129-130./. Ezen épületben heti két vásárnapot tarthatnak . a vargák. Ma már csak egy utcanév tanúskodik arról, hogy hol 33 állt. ^ E műben se szeri se száma a valóságos londoni helyszínekre való hivatkozásoknak. Megtudjuk azt is, hogy milyen volt az irek társadalmi státusa: a kéményseprők, kofák, gyümölcsárusok és szolgák közülük kerültek ki, s ha katonának mentek, kemény verekedők hírében álltak. . Hűen festi le az angol társadalom különféle intézményeit. A becsületes sza.iha I. részében bemutatja a "Bethlem Monastery-t a londoni bolondokházát, majd a II. részben Bridewellt, az első dologházat. Dekker céloz a történelmi valóságra; Bridewell királyi palota volt, s VI. Edward ajándékozta oda csavargók menhelyéül. Sokáig kórházként működött.

34 Ennek tárgyalásánál Dekker kitér korának börtöntipusaira: van nak a tolvajok és az adósok számára, de vannak javitójellegűek is. Bridewell ez utóbbiakhoz tartozik. De nem maradnak el a kocsmáik leirásai sem, melyek egyrészt veszedelmes helyek, mert dáridóra és szerencsejátékokra csábitják a becsületes embereket