Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

A többi Dekker műben található némajátékok azonban már a reneszánsz dráma kellékei, s inkább a cselekmény bonyolításában közrejátszó elemek /pl. a Satiromastixb

an vagy a Légy velem Londonban/

. mint csupán az érzékekre ható látványosságok. T ár

s adalomkr

itika Dekker társadalomkritikáját semmi esetre sem szabad XX. századi szemmel és századunk követelményével vizsgálni. Nem volt mély és gyökerekig nyúló, s nem is irányult a fennálló társadalmi rend megváltoztatására, inkább csak a szembetűnő hibák, viszezásságok nyesegetésére szolgált. A legátfogóbb társadalomkritikát a Ha nem jó darab... nyújtja. Dekker elfogadja ugyan a korabeli társadalmi berendezkedést, de ostorozza a királyt, aki visszaél a rábízott hatalommal, s népe érdekeit semmibe véve uralkodik. A király "tévelygéseiért" részben a rossz tanácsadókat, részben a léha udvaroncokat teszi felelőssé. A király nagybátyjainak, jó szellemeinek háttérbe szorulását ők és Bohor együttes fellépése teszi lehetővé. Dekker véleménye a jó és rossz tanácsadókról a korabeli felfogás tükröződése, s ismételten visszatérő motivum /ld. A babiloni szajha/

. A legkeményebb Ítéletet a kereskedő-uzsorás réteg fölött mondja ki, amelyet Bartervile képvisel. Embertelennek, könyörtelennek rajzolja, aki több pénzért, illetve annak megtartásáért mindenre képes. Végül az egyházi rend fonákságairól is szól. A bűnös kolostor lakóival együtt elpusztul, mert a szerzetesek megszegve a rend törvényeit, a földi javakban dúskálnak.