Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

változtatott angol történetben, hanem az erényes szerzetesek közösségébe, Dekker felismerte, hogy ez nagyobb feladatot jelent a gonosznak, de a neki ellenállóknak is, A bűnös priorhelyettest Dekker jóságos és erényes alakká változtatta, aki mindvégig állhatatos marad, és meg akarja menteni társait a pusztulástól. A szakács történetét is módositotta: az angol verzióban forró vizbe dobják tetteiért, Dekkernél csak hamis vádak alapján elűzik a monostorból. Rush barát kellemes történetén kivül Dekker darabjának lehetett még egy másik prózai forrása is, mely a nápolyi királlyal kapcsolatos cselekményszál történetét szolgáltatta* Mind ez ideig azonban e forrást nem tudták megnyugtatóan meghatározni. Conover szerint William Painter Az örömök palotája /The Palace of Pleasure/ c. müvében találkozhatunk a nápolyi Alfonz király alakjával, és a Dekker darabban fellelhető, hasonló szituációkkal, de Painter tulajdonképpen egy kettős házasságtörési történetet mesél el, ami viszont sem26 mi hasonlóságot sem mutat Dekker cselekményével. Igy a jelenlegi kutatások állása szerint csupán a kontinentális népmesét nevezhetjük meg biztos forrásként, mely az angol változat, a Rush barát kel lemes története közvetítésével juthatott el Dekkerhez. Légy velem Londonban Malevento Gazettónak igéri lányát, Tormiellát, annak akarata ellenére. Tormiella szerelmével, Cordolentóvel megszökik: Cordobából Sevillába mennek, ahol összeházasodnak és üzletet nyitnak. Lady Dildoman jelenti a királynak a szép fiatalasszony jöttét. Álruhába elmennek Cordolente boltjába, hogy elcsalják Tormiellát, de ő nem áll kötélnek. Erre a király az udvarba rendeli az erényes királynő mellé. Reméli, igy eléri célját. A közben felbukkanó apát admirálishelyettesnek nevezi ki. Cordolentét is meg akarja vesztegetni de hasztalanul.