Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

ségét veszélyeztették, s felidézték Spanyolországnak és Rómának az ország ellen irányuló politikai manóvereit. A mü Spenser A tündérkirálynő c. nemzeti eposzának hatását mutatja, melyben Spenser Anglia dicsőségét és I. Erzsébet nagyságát énekelte meg. A középkori románcirodalomból, Tasso /Gerusalemme Liberate/ és Ariosto /Orlando Eurioso/ müveiből sokat merítő alkotás azonban több a nemzeti eposznál: a XVI, századi angol protestáns hitvallása, a lovagi eszményen alapuló egyéni tökéletesedés útjának bemutatása az allegóriának mint uralkodó költői eszköznek a segítségével. Különösen A tündérkirálynő I, és V, könyve hatott Dekkerre, de Spenser morális és történelmi allegóriája sokrétűbb és összetettebb Dekkerénél. Spenser A tündérkirálynő I, könyvében Una, Redcross és Duessa történetében az anglikán egyház, az angol korona és a Róma 2 3 közötti ellentéttel foglalkozik, a történelmi allegória szintjén, az igaz és a hamis doktrína párharcát boncolgatja az egyén belsejében, és az egyén morális fejlődósét, az emberi vég kérdéseit vizsgálja a morális allegória sikján. Dekker viszont leszűkíti a kört az Erzsébet és a pápaság közötti konfliktusra: politikai-vallásos allegóriáját az ellene és országa ellen indított támadásokra koncentrálja. Érdeme az, hogy amit Spenser epikusán ragadott meg, ő drámai eszközökkel igyekezett kifejezni. Ha nem jó darab, az ördög bújt belé! Pluto, a pokol fejedelme felküldi három ördögét - Rufmant, Shacklesoulet és Lurchallt -, hogy szerezzenek lelkeket. Rufman Bohorként jelenik meg a nápolyi király udvarában, s a fiatal uralkodót sikerül józan tanácsadóitól eltántorítania. Menyasszonyának eltaszitása leendő apósával összeütközésre vezet, s mikor az utóbbi hadserege körülzárja a várost, Bohor öngyilkosságot sugalmaz