Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

Rufus Crispinust bizza meg a "tárgyalás" levezetésével, amely Horatius megszégyenítésével végződik. A Satiromastix

o t 1601. november 11-én vezették be a Könyvkiadók jegyzékébe, s 1602-ben nyomtatták ki. Előadásra a Globe-szinházba és a Szent Pál társulat szinházéba került. A Satiromastix megíráséra a "színházak háborúja" kapcsán került sor, s tulajdonképpen befejező akkordjának tekinthető. E különös háborúnak előzménye a gyermektársulatok feléledése volt /1600 körül/. A Királyi Kápolna és a Szent Pál Kápolna gyermekszinészei elvonták a nyilvános színházaktól az előkelő közönséget, mely meg tudta fizetni a kisebb befogadóképességű színházak háromszoros helyárait. Az anyagi veszteség érzékenyen érintette a nyilvános színházakat. A gyermekszinószek igazgatói gazdag komédia-repertoárral kívánták biztosítani előadásaik látogatottságát, s ezért sok megbízást adtak a szatirikus vénájú íróknak, elsősorban Jonsonnak, Chapmannek és Mars tonnák. Igaz, maga Dekker is irt a Szt. Pál iskola gyermekszinészei számára, de a műfaj idegen volt tőle. Jonson nemsokára összekülönbözött Mundayval, majdpedig Marstonnal. Egymás' stílusát és egyéniségét figurázták ki darabjaikban. Marst

on találóan verte vissza Jonson támadásait, és csapást mért önteltségére. A közönség roppantul élvezte a drámaírók hadakozását, mely 1599-1601 között féltucatnál több müvet eredményezett. Jonson azonban továbbment, és megvetően kezdett nyilatkozni a népi drámáról és Íróik tudatlana ágéról Cynthia vigad /Cynthia's Revels - 1600 február-március táján keletkezett/ c. komikus szatírájában Dekkert is megtámadja: Anaides, Hedon /Marst

on/ alázatos, szegény barátja, aki a klasszikusokat alig ismeri, őt formázza.