Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Szilassy Zoltán: Erzsébet-kori poétikai és dramaturgiai kérdések

Egyedül Shakespeare élvezett némileg kivételes bánásmódot, az ő esetében a kortársi-, majd pedig a XVIII. és a XIX. századi kritika is úgy-ahogy elismerte, hogy a szabálytalan szépség előnyben kell, hogy részesüljön a szabályok pontosságával szemben, ezáltal azonban a "vadzseni" gyanús értékű címkéjét is megkapta. Mindez nem jelentette azonban azt, hogy e kritikai irányzatok féltételezték volna a shakespeare-i gyakorlatnak megfelelő alternativ teóriát. /BRADBROOK , 9. o./

4 Ezek szerint, az irodalomelmélet és az irodalomkritika ekkor és ezen a területen is problematikusán viszonyultak egymáshoz. .Az Erzsébet-kor pamfletekben is gazdag volt, divott s nem is a legjobb értelemben vett irodalomkritikai személyeskedés. Ez elsősorban a puritán vitapartnerek stilusából következett /pl. GOSSON: The School of Abuse

, 1579/. Nem véletlen, hogy a korabeli költészetesztétikák döntő többsége "defence"-nek /védelem/ vagy "apology"nak hivatik, s hogy a költők, komédiások és egyéb csavargók viselt dolgait biráló puritán düh főként a hivatásos komédiajátszók ellen irányult. A megtámadott költészet szószólói - és pártfogói, mecénási értelemben is - a "dekadens" arisztokraták, az udvari és egyetemi emberek közül kerültek ki, s ezek egyetemi és egyetemes műveltségük folytán képesek voltak poétikává tágitani a vitairatnak szánt müvet. Az angol költészetelméletre /amely a szó antik értelmében általában magába foglalta a drámaelméletet is/ a XVI. és a XVII. században is jellemző volt a klasszicizáló /olasz indittatású/ jelleg, s a XVIII, század klasszicizmusa ennek már csak betetőzése és adaptációja volt. Az ok az elmélet művelőinek kilétében keresendő. Viszont már Angliában is házasodik a klasszicizmus és a manierizmus: már-már túlbonyolított, szintézis igényű moralizálás formájában, egyesítve magában sok látszólag diszparát tendenciát: reformata keresztyénséget, újplatonizmust, arisztotelianizmust és honi hagyományokat. Ennek fő oka az az ismert tény, hogy az angol reneszánsz virágkora az összeurópai viszonylatokhoz képest fázis késéssel következett be, de ezenkívül - akármilyen ködösen is hangzik ez - nemz

etkarakterisztikái okai is voltak. Éppen a reneszánsz fáziskésése kapcsán áegyzi meg - nem kis büszkeséggel - az