Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

34. Bertolt Brecht: in Peter Szondi: i. m. 35. Bertolt Brecht: Kleines Organon in Peter Szondi. 36. Peter Szondi: i. m. 37. P. D. Hoeniger: i. m. 216. ügy vélem a dráma-technika oldaláról nézve találó a mirákulum-koncepció. Meggyőződésem, hogy a természetfölötti erő, és a didaktikus cél, más - manierista - átértelemzést kapott Shakespeare-nál. 38. Shakespeare and his critics. Szerk.: P. E. Halliday. p. 300. 39. E. A. Foakes: Shakespeare. The Dark Comedies to the Last Plays: from Satire to Celebration, p. 6. London. Routlege & Kegan Paul. 40. Peter Szondi kifejezése, i. m. 41. Arnold Hauser: i. m. p. 284-285. 42. Peter Szondi: i, m. 43. Peter Szondi: i. m. 44. Joan Hartwig i. m. p. 36-38. "A pantomim másrészt elmozdítja a jelenetet a realitás szintjéről és szimbolikus lehetőségeit bizonyítja. A színpadi utasítás a rituális minőségre utal." p. 37. 45. Dieter Mehl alapos tanulmányt szentel a Pericles némajátékai elemzésének. Kimutatja, hogy a Periclesben mindhárom dumb-show drámai, jogos, eredeti funkciót tölt be. "Az elkülönitettség ellenére nem tűnnek idegen elemnek. Itt nincs - mint a klasszikus tragédiában - éles ellentét a pantomim drámai technikája és a darab többi része között: inkább bizonyos harmónia áll fenn a darab különleges tónusával és epizodikus szerkesztésével." Dieter Mehl: The Elizabethan-Dumb-Show. [Methuen Co Ltd] 1 1965. P. 159. 46. Arnold Hauser: i. m. p. 284. 127